KORMÁNYZÁS

A kormányzás technikáját, annak változatait csak bonyolult módon lehetne kellő pontossággal körülírni, így célszerűbb a közbeszédből vett találó kifejezéseket használva, leegyszerűsített módon aktív és passzív kormányzásról beszélni.

A passzív kormányzás a csak jogi szabályozással és monetáris eszközökkel megvalósuló kormányzás, amikor a végrehajtó hatalom nem vállalja fel a szervezettség megteremtésével járó gondokat, nehézségeket. A gazdaság, a társadalom szerkezete a köz érdekeit figyelmen kívül hagyó önérdekű szerveződés révén alakul ki.

A végrehajtó hatalomnak nem áll szándékában, hogy gazdálkodjon az állampolgárok teljesítőképességével, és azt sem vállalja fel. hogy gazdaságszervezéssel segítse a létező lehetőségek, kiaknázatlan erőforrások felkutatását, használatbavételét. Ez esetben a spontán önérdekű szerveződés révén kialakuló gazdaság a létező lehetőségeknek csak a kisebb hányadát hasznosítja, a szervezettség alacsony szintű, az állami szerepvállalás főként az államigazgatási feladatokra korlátozódik.

Az aktív kormányzással járó terheket felvállaló végrehajtó hatalom a társadalmi tőke és az embertőke értékteremtésbe történő bevonását, az állampolgárok teljesítőképességének mind szélesebb körű érvényesítését biztosító szervezettség megteremtését tűzi ki célul, a létező lehetőségek, kiaknázatlan erőforrások mind teljesebb körű feltárására, hasznosítására törekszik.

Az állam ez esetben sem vállal tulajdonosi vagy tulajdont működtető feladatkört, de felvállalja a legfőbb szervezőerő szerepét és az állampolgárok számára szolgáltatás formájában biztosítja a szervezettség azon fokának megteremtését, amely az állampolgárok szintjén, a civil szerveződések szintjén nem valósítható meg.

Az állam által biztosított információs, gazdaságszervező, piacteremtő szolgáltatás visszahat az önérdekű szerveződésre, gerjeszti, felgyorsítja azt, így a gazdasági növekedés megközelítheti a létező lehetőségek szabta határt, amely a háromszorosát is elérheti az önérdekű szerveződés révén kialakuló gazdasági növekedésnek.

A passzív és az aktív kormányzás esetében is piacgazdaság épül, egyformán biztosított az önérdekű szerveződés, az önerőből történő érvényesülés lehetősége, a verseny szabadsága, de eltérő mértékű a szervezettség, amely jelentősen különböző gazdasági növekedést eredményez.

Mindebből látható, hogy a demokratikus jogállam, a piacgazdaság létrejöttének, az önerőből történő érvényesülésnek, a verseny szabadságának egyező akarása esetén is milyen eltérő eredmény születhet a gazdasági növekedés mértékét, a gazdaság szerkezetét és a társadalom tagozódását illetően.

KORMÁNYZATI STRUKTÚRA

A rendszerváltást követő átmenet változások sokaságát eredményezi, amely a kormányzat számára azt jelenti, hogy egyazon időben kell biztosítani az állam akadálymentes, folyamatos működését és megtervezni, végrehajtani az új jogi szabályozás, az új államstruktúra létrejöttéhez szükséges változtatásokat.

Anélkül, hogy a kormányzati struktúra kérdéskörét részletekbe menően elemeznénk, kijelenthető, hogy szükséges egy olyan kormányzati szerv létrehozása, amely kidolgozza a változások irányát, célját meghatározó koncepciót, irányítja, koordinálja a változások ütemét és feltételrendszerét kijelölő stratégiák kimunkálását, megszervezi a megvalósításhoz útmutatást nyújtó cselekvési programok elkészítését, elemzi a változások várható hatásait.

Elsőként az értékteremtést szolgáló rendszerek kialakítása szükséges. A közigazgatás megszervezésében is új megközelítésre van szükség, olyan hatékony intézményi struktúrát kell létrehozni, amely az állampolgárok érdekét szolgálja és nem a hatalmat megjelenítő képződmény megformálását célozza.

A rendszerváltást követő átmenet időszakában, a fejlődés korai szakaszában olyan kormányzati struktúrát kell kialakítani, amely egyszerre teszi lehetővé az államgépezet folyamatos, akadálymentes működését és az előrevivő változások levezénylését, amely megteremti a kereteket ahhoz, hogy a hatalmat gyakorlók a legmagasabb ívű fejlődési pályára állítsák a gazdaságot.

A KEDVEZMÉNYEZETTSÉG ELVE

A spontán önérdekű szerveződés révén kialakuló pénzközpontú piacgazdaság az egyszeri életértéket képviselő embert alárendeli a profitérdekeknek, az ember voltaképpen profittermelő eszközzé válik.

A pénzközpontú piacgazdaság és társadalom kedvezményezettjei az adott időszakban a legerősebb érdekérvényesítő képességgel bíró személyek és csoportok.

Az önérdekű szerveződés, az önerőből történő érvényesülés folyamatában az érdekérvényesítő képesség a meghatározó, amely nem feltétlenül párosul tehetséggel és tudással. Az önerőből történő érvényesülés versenyhelyzetében nem mindig azok maradnak talpon, akiket ehhez a jog megilletne. Az értékrendet döntően befolyásoló pénzközpontúság folytán az embert szolgáló orvos és tanár munkája leértékelődik. A pénzt szolgáló bankár, banktisztviselő jövedelme többszöröse az embert gyógyító orvos, a tudást adó tanár jövedelmének.

A pénzközpontúsággal szembeállítható az emberközpontúság, a pénzközpontú társadalommal pedig szembeállítható az emberközpontú társadalom. Az emberközpontú társadalomról már sokat írtak és beszéltek, de még soha senki nem fogalmazta meg egyértelműen a jellemzőit, sajátosságait. Emberközpontú társadalom még nem jött létre természetes szerveződés során, a demokrácia és a jogállam keretei között eddig csak pénzközpontú gazdaság és társadalom kialakulása ismert.

Neves közgazdászok és társadalomtudósok közül is többen próbálkoztak azzal, hogy megfogalmazzák egy emberközpontú társadalom jellemzőit, vázolják annak lehetséges formáját. Keynes például a Democracy and Efficiency című művében liberális szocializmusról ír. Az általa elképzelt társadalom tiszteletben tartja az egyén vállalkozását, tulajdonát, hitét, meggyőződését, szabad választását, de fellép a szociális és gazdasági igazságosság érdekében és gazdasági célokat valósít meg.

Valójában az emberközpontúság egy jól hangzó, de meghatározhatatlannak tűnő fogalom, amely nem jeleníthető meg a társadalom szerveződésében, így számon sem kérhető.

Az emberközpontúság helyett – úgy vélem – célszerűbb a kedvezményezettség elvét használni, mert az egyszeri életértéket képviselő ember kedvezményezettségének köre pontosítható, ebből adódóan megjeleníthető a gazdaság és a társadalom szerveződésében, ezért számon is kérhető.

A kedvezményezettség elvének érvényesítése beilleszthető az önérdekű szerveződés révén kialakuló gazdaságba és társadalomba, így nem kell kitalálni valamilyen illuzórikus társadalmat, egyfajta természetes úton meg nem valósítható művi formációt.

Új időket élünk! Az új világgazdasági rend, a globalizáció felerősíti a versenyt, eleve megfelelőkre és elbukottakra osztja a társadalmat.

Mai demokráciánkban már nem az állam jelenti a szabadság korlátjait, ma már a szabadság anyagi javak birtoklása nélkül kinyilatkoztatás csupán! Ma már a szabadság a napi megélhetéshez szükséges javak és szolgáltatások elérhetőségét is jelenti. A törvény egyenlő szabadságot biztosít, de ez a valóságban másképpen érvényesül. Más a versenyben megfeleltek és más az elbukottak szabadsága. Az erős érdekérvényesítési képességgel bírók, a szolgáltatásokat megfizetni képesek a szabadság magasabb fokát élvezhetik.

Az önérdekű szerveződés mozgatórugója a haszonelvűség, de nem fogadható el, hogy a társadalom szerveződésében is kizárólag a haszonelvűség legyen a meghatározó, az erkölcs és más fontos értékek a peremre szoruljanak, a társadalom fogyasztói közösséggé sorvadjon.

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.