MILYEN ÁLLAMOT AKARUNK?

Az állam szerepét illetően többfajta, egymásnak merőben ellentmondó megközelítés létezik. A liberális gazdaságfilozófia szerint az államnak semmi keresnivalója a gazdaságban. Az állam tűnjön el a gazdaság környékéről is. Szedje be bevételeit, azon túl más dolga ne legyen.

A másik, ezzel szembeni álláspont a józan paraszti logika vonalvezetését tükrözi, amely szerint az állam a gazdaságból nyeri a fenntartásához szükséges bevételeit, ezért hát tegyen is valamit. Az állam ne legyen tulajdonos, ne működtesse a tulajdont, ne vállalkozzon, ugyanakkor gazdaságszervezéssel piacteremtéssel, információs szolgáltatással segítse a gazdaság fejlődését, növekedését, az értékteremtés bővülését.

Az áru- és pénzmozgás számára ideális terep megteremtése, kialakítása vonatkozásában az állam vállalja fel a legfőbb szervezőerő szerepét. A gazdaság voltaképpen önszerveződő formáció, amelynek létrejöttében meghatározó az önérdekű szerveződés. Ugyanakkor számos olyan probléma, megoldandó feladat létezik és keletkezik, amely szervezőerőt és anyagi forrást igényelne, amelyhez kevés és illetéktelen az önérdekű szerveződés szereplője. Így ezek megoldatlan problémák maradnak, melyek az intenzív fejlődés gátját, akadályát jelentik.

A spontán önérdekű szerveződés révén csupán a létező lehetőségek mintegy harmada használható ki. Az állam – mint legfőbb szervezőerő – közreműködésével, gazdaságszervezési, piacteremtő, információs szolgáltatással a hiányzó kétharmad jelentős része is kihasználható lenne, amely ugrásszerű növekedést eredményezne a gazdaságban.

Úgy tűnik, hogy az állam gyengítését, az állam visszaszorítását szorgalmazó liberális elv mindinkább érvényét veszti. Az e téren megismerhető új gondolkodás középpontjában már nem az állam csökkentése, az állam minimalizálása áll, hanem az állam szerepének és feladatainak újragondolása, egy új típusú, „jó állam” létrehozásának lehetősége áll.

Francis Fukuyama híres japán származású filozófus, több világhírű könyv szerzője is revideálta álláspontját és átállt azok oldalára, akik újragondolták, újraértelmezték az állam szerepét. Fukuyama az Államépítés-kormányzat a XXI. században című könyvében arról ír, hogy a globalizáció hatásaival szemben csak egy hatékony, aktív állam létrehozása jelentheti a megoldást. A legyengített állam, a liberális filozófia szerinti összezsugorított állam védtelenné teszi a társadalmat, főként az erős, multinacionális érdekcsoportokkal szemben, a bűnszövetkezetekkel szemben, de nem tud megfelelő oltalmat nyújtani a terrorizmus ellen sem.

Az állam a gazdaságtól beszedett pénz igen jelentős hányadát önmaga fenntartására fordítja, és csak kis hányadot forgat vissza a gazdaságba, a gazdaság fejlődését segítő források feltöltésére. Viszonylagos pontossággal meghatározható lenne, hogy adott időszakban a gazdaságtól elvett, beszedett bevételek hány százalékát lenne szükséges visszaforgatni ahhoz, hogy optimális fejlődési pályán haladhasson a gazdaság.

Az értékteremtés bővítésére fordított kiadás az állam leghatékonyabb kiadásának tekinthető. Ugyanakkor létezik az állam legértelmetlenebb, legfeleslegesebb kiadása, ez pedig az értelmetlen és szükségtelen bürokráciára fordított kiadás.

Magyarországon a kádári időkből átvett káros hagyatékok egyike az értelmetlen, haszontalan adminisztráció, amely igen sokba kerül az államnak, ráadásul hol közvetve, hol közvetlenül akadályozza az értékteremtést. Energiát, időt, forrást von el az értékteremtéstől. Érdekes módon az állam szerepvállalását illetően nem ismert olyan liberális megközelítés, amely e tekintetben harcos módon követelné az állam visszaszorítását.

A kádári időkből átmentett állami túlhatalom pedig a mindennapjainkat keseríti meg. E vonatkozásban sem érzékelhető a visszaszorítás, a zsugorítás liberális stratégiája. Igen nagy számú hivatalnok foglalkozik – önhibáján kívül – azzal, hogy toleranciát nélkülözve megrendszabályozzon és büntessen bennünket. Ezzel ők nem teremtenek értéket. Nagyobb baj, hogy nekünk viszont jelentős időnket, energiánkat vonják el az értékteremtéstől.

A magyar átlagbér csak ötöde, tizede a nyugati fejlett piacgazdaságokban fizetett átlagbéreknek, ám a bírságok ugyanakkorák, sőt némely esetben nagyobbak mint ott. A demokrácia egyik alapelve az arányosság, amely a bérek és bírságok vonatkozásában nem érvényesül, sőt, inkább a túlzó aránytalanság a meghatározó.

Az állam kettős mércéjét mutatja, hogy a parkolási díjak is a nyugati átlagbérhez igazodva lettek megállapítva. Bár Bécsben olcsóbb a parkolás mint Budapesten! Talán ezért is derűsebb a bécsi utca embere.

Elvi alap 1

_____________________________________________________________________________

AZ ÁLLAM SZEREPE

Az állam szerepvállalása időről időre vitatott kérdés. Sokan kevesebb államot szeretnének, azt állítva, hogy az állam rossz tulajdonos, rossz működtető, ugyanakkor széleskörűen megfogalmazódó igény tapasztalható a köz érdekét szolgáló, az egyén képességeinek kibontakozását segítő szervezőerő iránt.

Az is látható, hogy a világban végbemenő változásokhoz való alkalmazkodás nem oldható meg az állampolgárok szintjén, nem oldható meg a civil szerveződések közreműködésével, az ország optimális szervezettsége sem teremthető meg a polgárok önszerveződéssel létrejött közösségei által.

Egyedül az állam képes arra, hogy felvállalja a legfőbb szervezőerő szerepét, hogy gazdálkodjon állampolgárai teljesítőképességével, hogy megteremtse a gazdaság és társadalom olyan mértékű szervezettségét, amely a legmagasabb ívű fejlődési pálya eléréséhez szükséges.

Nem a tervgazdaság szellemében eljáró bürokrata államra, nem a gazdaságot túlszabályozó, befolyásoló államra és nem túlterjeszkedő állami nyúlványokra van szükség, hanem szervezettséget teremtő, információs, gazdaságszervező és piacteremtő szolgáltatást nyújtó szolgáltató államra.

Magyarország a történelme során akkor volt igazán sikeres, amikor jól szervezett államként működött.

Ma Magyarországon az önérdekű szerveződés szereplőinek látókörébe kerülő és érdeklődésüket felkeltő lehetőségek megvalósítása révén nő a gazdaság teljesítménye, amely nyilván nem jelenthet teljességet, de ahhoz közeli állapotot sem. A létező lehetőségek, kiaknázatlan erőforrások – természeti és emberi erőforrások – használatbavétele csak mintegy harminc százalékban valósul meg. A lehetőségek, erőforrások körülbelül kétharmada elvész, kihasználatlan marad, mert nem kerül az önérdekűség látókörébe vagy annak érdekkörén kívül esik.

Az önérdekű szerveződés szereplőinek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a lehetőségek széleskörűen ismertté váljanak. A versenyhelyzetben senkinek nem érdeke, hogy a lehetőségek felmutatása révén önmagának konkurenciát teremtsen, ezért a létező lehetőségek és erőforrások széleskörű megismertetésére az önérdekű szerveződés körében nyilvánvalóan nincs akarat és szervezőerő.

A külföldi tőke, a külföldi befektető csak a látható, megismerhető lehetőségeket veszi számba, és főként azokat, amelyek esetében a megtérülést, a jövedelmezőséget kidolgozott koncepciók, üzleti tervek, számítások igazolják. Tőkevonzási képességünk csak úgy növelhető jelentős mértékben, ha vállalkozunk a nálunk rejlő lehetőségek felkutatására, ha a lehetőségek megvalósíthatóságát, a megtérülést, a jövedelmezőséget alátámasztó koncepciókat, terveket, számításokat készítünk és azokat felmutatjuk a külföldi befektetőknek.

Nálunk a szocialista múltból adódóan nem létezik az a társadalmi tőke, amely az amerikai és német gazdaság esetében oly számottevő szerepet játszott a dinamikus fejlődés kialakulásában, így ennek hiánya csak az állam közreműködésével, a szervezettség megteremtésével pótolható.

Magyarországon az állam szerepvállalása kiemelkedő jelentőségű kérdés, mert csak az állam képes a köz érdekét szolgáló szervezettség megteremtésére, amely alapfeltétele annak, hogy az állampolgárok mind szélesebb köre vehessen részt az értékteremtésben.

Az állam szerepvállalása főként a fejlődés korai szakaszában bír nagy jelentőséggel, egy beállt gazdaságban a szervezettség fenntartása már jóval kisebb feladat mint annak megteremtése.

Az állam ne legyen tulajdonos, mert arra ott van az egyén, de a köz érdekét felvállaló, a köz akaratát teljesítő szervezőerő szerepére nincs más jelölt!

Az pedig alaptétel, hogy az állam nem korlátozhatja a verseny szabadságát, az önérdekű szerveződést, az önerőből történő érvényesülést.

Mindezeket figyelembe véve a kérdés voltaképpen már nem az, hogy több vagy kevesebb államot akarunk, hanem az, hogy elfogadjuk a passzív állam szerepköre esetén megvalósuló spontán önérdekű szerveződés révén elérhető szerényebb gazdasági növekedést vagy egy aktív, szolgáltatást nyújtó, gazdaságszervező állam közreműködésével szándékunkban áll elérni a lehetőségek szabta határt közelítő, jóval nagyobb mértékű gazdasági növekedést?

GLOBALIZÁCIÓ

A globalizáció – a tőke, az áru, a szolgáltatás, a munkaerő világméretű szabad áramlása – a világ fejlettebb részéhez vezető utat jelenti, amelyet nem felismerni hiba, amelyre nem felkészülni felelőtlenség.

A globalizáció az állami keretek gyengülését eredményező egységesülést hoz, ezért olyan jövőképre van szükség, amely megmutatja az egységesülés és az autonómia helyes arányait.

A globalizáció kialakulását végigtekintve az ötvenes évek acélkorszakától érdemes elindulni, amelyet a hatvanas évek atomkorszaka követett. Hihetetlenül felgyorsult a technikai fejlődés és jött az űrkorszak, majd jött az olajárrobbanás és a hetvenes évek inflációja.

A Keynes nevével fémjelzett gazdaságpolitika már nem volt képes megfékezni az inflációt, adósságválságok következtek, eközben láthatatlanul alakult, formálódott a globalizáció. A GATT-tárgyalások az áruforgalom akadályainak lebontását eredményezték, a gazdasági liberalizáció, a dereguláció a pénzpiacok korlátjainak megszűnését jelentette.

A pénz, az áru, a szolgáltatások, a munkaerő világméretű szabad áramlását eredményező új feltételek, az ebben rejlő lehetőségek sokaknak a pénzcsinálás képzeletet felülmúló módozatait jelentették. A globalizáció nagy nyertesei a pénzügyi spekulánsok lettek. A pénzt termelő pénz által elért nyereség jóval meghaladta az árutermelésben vagy a szolgáltatásban elérhetőt.

A globalizációs folyamat következménye az is, hogy az ipar a fejlett államokból a fejletlenebb államokba települ át, ahol jóval olcsóbb a munkaerő, jelentős adókedvezmények vannak, így a fejletlen gazdaságok voltaképpen a fejlettek kiszolgáló egységeivé válnak.

A globalizáció hozadéka, hogy a vagyon, a tőke, a gazdasági hatalom kis számú érdekcsoport kezében koncentrálódik, ezek a szervezetek, személyek nem választás útján jutottak a hatalomhoz, így senkinek nem tartoznak felelősséggel, ám befolyásuk mind erősebb az országok választott vezetőire és politikai testületeire.

A globalizáció a létező és lehetséges piacok irányába terjed. A globalizáció szereplői oda mennek, ahol piacot találnak, ahol megfelelő infrastruktúra áll a rendelkezésükre, ahol látható a megtérülés, a profit lehetősége.

A globalizáció szereplői folyamatosan piac után kutatnak, de a globalizáció piacot is hordoz. A globalizáció szereplői vevők az infrastruktúrára, a szolgáltatásokra. Találékonyságunkon múlik, hogy az ebben rejlő lehetőségeket felismerjük és éljünk vele.

A B-modell szerint Magyarországon megteremthető a piacra találás új, szervezett formája. Magyarország földrajzi fekvése, az, hogy egyfajta üzleti nézőpont szerint kelet és nyugat határán helyezkedik el egyedi lehetőséget kínál arra, hogy itt kialakítható legyen több könnyen elérhető üzleti csomópont. A viszontagságos utazástól idegenkedő nyugati üzletemberek számára a Magyarországon létesítendő üzleti-kereskedelmi központok, szolgáltató városok elérhető közelségbe hoznák a keleti és dél-keleti térségek árukínálatát, az ottani üzleti, befektetési lehetőségek megismerését.

Magyarországon elfogadható infrastruktúra létezik, a nyugatról jövők számára Magyarország az a hely, amely még garantáltan Európát jelent.

A hatalmas vásárváros képét mutató üzleti-kereskedelmi központokban egy helyen létezne a megmutatás és megismerés lehetősége, ezt számos szolgáltatás segítené. A központok mellé raktárbázisok, szállítási cégek, összeszerelő üzemek települnének. A szállodák, panziók sokasága mellett külön szórakoztató negyed biztosítaná az üzletemberek számára a kikapcsolódás lehetőségét.

Sok üzletembert vonzana ide az üzlet és a szórakozás együttes lehetősége, az éjszakai élet varázslatos sokszínűsége, a szerencsejátékok gazdag választéka, a kaszinók hangulata. Az üzletközpontok, bevásárlóközpontok pedig a keletről és nyugatról valamint északról és délről érkező áruválasztékukkal egyedien gazdag kínálatot jelentenének az akár kíváncsiságból ide látogató vásárlók számára.

A kereskedelmi és információs központok létrehozása többet jelentene számunkra mint az értékteremtés bővülését, mivel az üzleti idegenforgalom jelentős növekedése, a szolgáltatások sokféleségének értékesíthetősége szinte import nélküli – határainkon belüli – exportot eredményezne, mely számottevően javíthatná a külkereskedelmi mérleget, kedvező irányban módosítaná a gazdaság szerkezetét.

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.