Baranyai József 

 

B-modell

  


EURÓPAI MENEKÜLTVÁLSÁG 


Az európai menekültválság a fegyveres konfliktusok, politikai és vallási üldöztetés miatt hazájukból elvándorló és a jobb élet reményében Európába igyekvő migránsok megállíthatatlannak tűnő áradata miatt alakult ki. A menekültek többsége Szíriából, Irakból, Líbiából, Afganisztánból, Pakisztánból és Eritreából indul útra, a Földközi-tengeren és a Balkánon kialakult menekültútvonalakon keresztül próbál eljutni Európába.

Az Európai Unió tagállamaihoz 2014-ben 626 ezer menekültkérelmet nyújtottak be az Eurostat adatai szerint, a kérelmek kétharmada négy tagállamhoz, Németországhoz, Franciaországhoz, Svédországhoz és Olaszországhoz érkezett. 2015-ben pedig csak Németországban már több mint 1 millióan folyamodtak menekültstátuszért.

Miért menekülnek? Szíriában a belső harcok miatt szinte a teljes északi rész frontzóna lett. Nincsenek közműszolgáltatások, nem működik az ellátás, sokan éheznek. Az Iszlám Állam megjelenése és térnyerése, területfoglalása egyben a frontzóna kiterjesztését is jelentette. Szíriában a kormány hadseregén túl legalább 15 olyan felkelő csoport van, akiknek célja ugyanaz mint az Iszlám Államé. A 15 dzsihadista csoportnál több mint 60 ezer fegyveres harcol, ezek a szervezetek is a határokon átnyúló iszlám államszervezetet akarnak létrehozni.

A minden határon túllépő erőszak állandósuló félelemérzetet szül, az ott élők naponta szembesülnek ártatlanok lemészárlásával, a legszörnyűbb módon történő kivégzésekkel, kegyetlen kínzásokkal, a nőkkel szembeni erőszakkal. Aki teheti pánikszerűen menekül. Vannak akik szomszédos államokban lévő menekülttáborokba és vannak akik egyenesen Európa felé indulnak el.

Már több mint 4 millióan hagyták el Szíriát, a menekültek fele törökországi menekülttáborokban várja sorsának alakulását. A menekülttáborokban lévők száma egyre nő, ellátásuk pedig egyre rosszabb lesz.

Egyrészt  a  törökországi táborokban romló körülmények erősítik sokakban a továbblépés szándékát, azt, hogy figyeljék milyen jobb lehetőség adódhat, de az áradat megindulásában ennél is fontosabb tényező lett az embercsempész hálózatok kialakulása, valamint a a menekültútvonalakról és a menekültek németországi fogadásáról gyorsan szárnyra kapó hírek és azok továbbadása is.

A menekültek számára Németország lett az álomország, ahol tárt karokkal fogadják őket, főként a szíreket. Elhelyezést, ellátást, gondoskodást kapnak. Az információtovábbítás mai viszonyai között egyaránt gyorsan célba érnek a jó és rossz hírek, így aztán nem kell csodálkozni, hogy a megszépített állapotokról szóló információk felfokozták az indulási kedvet. Kialakult egyfajta tömegpszichózis.  Senki nem akart és nem akar lemaradni a jóról, kimaradni a jóból, ha marad és nem indul el mint mások, akkor vesztesnek érezné magát.

Ezért aki tudta pénzzé tette mindenét és útra kelt. Mintha nem is lettek volna határok, vég nélküli emberfolyam hömpölygött Európa belsejébe. Európa egyik fele bénultan szemlélte, hogyan masíroznak százezrek Németország és Skandinávia felé, a másik fele pedig ujjongott és ünnepelt mintha régen várt kedves vendégek jöttek volna.  A pesszimisták közül aki időben eszmélt kerítéssel igyekezett megállítani az áradatot, ami sikeresnek is bizonyult, mert más utat keresett az emberfolyam.

Később már kezdett alább hagyni az európai öröm, amikor tudatosult, hogy a városokat megtöltő sokaság, az ezzel járó anyagi teher és a jövőbeni helyzet kezelhetőségének kérdése bizony újabb és újabb megoldandó problémát jelent. A hullámzó közhangulat alakításában fontos szerepe lett a médiának is, attól függően, hogy a történet melyik oldalát mutatta. Amikor az életüket, gyerekeik életét mentő menekültek megpróbáltatásai, a naponta érzékelhető szörnyű erőszak került előtérbe akkor a szimpátia erősödött, amikor az Olaszországban, bérelt villákban elszállásolt, ingyen internetet és takarítónőt követelő afrikai menekültek kukákat borogató tüntetése került a címlapokra, akkor pedig az elutasítás, sőt az indulatos ellenérzés erősödött.

De a legtoleránsabb országokban, így például Svédországban, Németországban és Ausztriában is felerősödtek a kritikai hangok. Miért jó ez nekünk, mi ebből a hasznunk? Ha pedig ez szolidaritás kérdése, akkor az EU minden tagja egyenlően vegye ki a részét!

A menekültek jövőbeni helyzetének rendezését  illetően egyre határozottabban megjelenik két egymással ütköző álláspont. Vannak akik a befogadást és vannak akik a hazatelepítést támogatják. A hazatelepítés elképzelhetetlen a válságövezet helyzetének rendezése nélkül, olyan biztonsági zónák kialakítása nélkül, ahol a hazatelepített menekültek részére létesített menekülttáborok védettek és biztosítják a szükséges létfeltételeket.



Unió 1

_____________________________________________________________________________


AZ EURÓPAI UNIÓ

JÖVŐJE


Az Európai Unió vezetői és a tagországok vezető politikusai ugyan más megközelítéssel, de hasonlóan építő szándékkal keresik, hogy a jövőben mi legyen új és több ami közös és mi maradjon nemzeti hatáskörben, milyen irányban fejlődjön az Unió.

Manuel Barroso az Európai Bizottság volt elnöke leköszönő beszédében fejtette ki, hogy mit gondol  Európa, az Európai Unió jövőjéről, megoldandó problémáiról, az integrációról. Barroso szerint az Európai Uniónak nem hirtelen, hanem organikus módon kellene továbbfejlődni. Reformra, fejlődésre van szüksége és nem hirtelen változást hozó forradalomra. Kiemelte: a béke eszméje az európai integráció szempontjából fontosabb, mint valaha.

Barroso szerint a jólét megőrzéséhez egy olyan Európai Unióra van szükség, amely képes arra, hogy hatalmát és befolyását érvényesítse a világban.  A válság hatására nemzetközi szinten is megingott az Európai Unió ereje és befolyása iránti bizalom.

Európának lépni kell és visszaszerezni az őt megillető pozíciót és befolyást. Az Európai Unió védelmi képességét egységbe kell szervezni. Új világrend van kialakulóban, Európának is alkalmazkodni kell az új helyzethez. Ha képtelen arra, hogy hatalmát, befolyását egységben érvényesítve előbbre lépjen, akkor Európa a jelentéktelenségbe süllyed.

Barroso szerint Európa stabilitása csak a közösségvállalás magasabb szintjén, egy új egyensúlyi állapot eredményeként fog kialakulni.

Barroso úgy látja, hogy az Európai Unió már nem az ami volt, mert egy soha nem látott demokratikus kormányzási rendszerré érett, ami elsősorban a Lisszaboni Szerződésnek köszönhető. Új vitára, új párbeszédre van szükség, hogy ez a folyamat ne álljon le. Tenni kell, hogy tagállami és európai szinten is kialakuljon az európai projekt melletti valódi elkötelezettség. 

Azoknak viszont, akik csupán nemzetállamokban vagy különböző kormányközi együttműködésekben látják Európa jövőjét, tudomásul kell venniük azt, hogy a nemzetállamok önmagukban kevésbé versenyképesek és már nem tudják azt nyújtani a polgároknak, amit ők elvárnak. Értelmetlen próbálkozássá válna megállapítani most azt, hogy  mikor és mivel záruljon le az európai integráció.

Barroso szerint egy újabb szerződés részleteinek megvitatása előtt alapvető kérdéseket kell tisztázni. Milyen közösségvállalást tartanak szükségesnek, nélkülözhetetlennek, illetve elkerülhetetlennek a tagállamok? Mi legyen az Unió elfogadott és eldöntött közös célja? Melyek legyenek azok a kérdések, amiről együtt kell dönteni? Milyen mértékben vállaljanak a tagállamok visszavonhatatlanul, feltételek nélküli sorsközösséget? Összefoglalva: milyen legyen az Unió  jövőképe?

A kérdéseket illetően pedig mielőbbi válaszokra és az egységet erősítő konszenzusra van szükség. El kell dönteni, ki milyen közösségvállalásra hajlandó az Unióban, milyen mértékű integrációt akar és milyen szerepet kíván vállalni az integráció érdekében.

A Barrosot váltó Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság  új elnöke első évértékelőjében már túllépett azon, hogy az alapvető kérdések tisztázását szorgalmazza, egyértelműen állást foglalt a szorosabb együttműködés mellett. Többször kihangsúlyozta, hogy megerősített értékközösségre és mélyebb integrációra van szükség. 

Juncker első évértékelőjét többen olyan politikai mérföldkőnek nevezték, ami kiindulópont lehet az Európai Egyesült Államok gondolatához. A Juncker beszédében többször ismétlődő kifejezés, a több Európa és több unió, egyértelművé tette az új elnök szándékát. A kérdés az, hogy a tagállamok vezetői és az unió polgárai is több uniót és több Európát szeretnének vagy még a mostaninál is kevesebbet?

A közelmúlt történései közül pozitívumnak mondható, hogy a görögök helyzetének stabilizálása javította az EU iránti bizalmat. A menekültkérdés és annak kezelése viszont az eddiginél is erősebb kritikákat hozott a felszínre. 

A jobboldal egy része gyengének, erőtlennek tartja az uniót, arra hivatkozva, hogy nem képes, nem tud megfelelő és határozott megoldásokkal válaszolni a kihívásokra. A baloldal részéről pedig a demokrácia, a demokratikus értékrend védelmét hiányolják. Ugyanakkor mindkét oldal a leghatározottabban ragaszkodik a schengeni eredmények megőrzéséhez, a határok átjárhatóságához.

Elemzők szerint Juncker a beszédével mindkét oldalnak üzent. A több Európa üzenet az európai értékek, a béke, a biztonság, a szolidaritás erősebb érvényesítésére történő felhívás akart lenni, a több unió üzenet pedig a szorosabb együttműködésre vonatkozott, amely feltétele a hatékonyabb fellépésnek és érdekérvényesítésnek.

A volt és jelenlegi bizottsági elnök mellett az EU jövőjét illetően az Európai Parlament elnöke és több tagország vezetője is megfogalmazta mit tart fontosnak az összetartozás, az értékközösség, a nemzeti érdek szempontjából, merre induljon és merre ne a közös Európa jövőjének építése.

Martin Schulz az Európai Parlament elnöke: Az uniós szolidaritás meggyengülése, amely csak felerősödött a menekültválsággal, immáron az unió legnagyobb válságát okozza. A menekülthelyzet kezelése csakis uniós szinten képzelhető el.

Angéla Merkel német kancellár: " Az uniós tagállamok előtt álló kihívásokkal egyetlen ország sem tud egyedül megbirkózni, ezért nem szabad engedni a kísértésnek, hogy visszaessünk a nemzetállami cselekvésbe. Németországban sokan abban hittek, hogy az EU révén meghaladható a nemzet, mindenütt máshol viszont a nemzetet akarják erősíteni az EU révén, ez pedig vagy sikerül, vagy a nacionalizmus tönkreteszi az EU-t. A 21. század globális kihívásaival csak az birkózhat meg sikerrel, aki felismeri, hogy a saját érdekeit csak a közös európai érdekekkel egyeztetve tudja érvényesíteni. Az uniós integráció vívmányai közül az euró mellett a belső határőrizet nélküli schengeni övezet a legfontosabb, és Németország e két vívmányból profitál a legtöbbet.  Országunk a múltban óriási hasznot élvezett a globalizációból. Most megtapasztaljuk, hogy a globalizáció azt is jelenti, hogy távoli konfliktusok Európa szívében fejtik ki hatásukat. A szabadság és a biztonság nem ellentétei egymásnak, hanem egymást feltételezik: a biztonság a szabadság előfeltétele. "

Orbán Viktor magyar miniszterelnök: " 28 ország nem tud ugyanolyan szabályok szerint együttműködni, mint hat. Én azok közé tartozom, akik azt akarják, hogy a következő ezer évet magyarként élhessük a keresztény Európában. Ehhez le kell zárni egy korszakot politikai, és szellemi értelemben is. Európa legfőbb értékei a nemzetek, méghozzá a sokszínű nemzetek. Európában a nemzetek a valóság, az Európai Egyesült Államok az utópia. Az Európai Unió számára ma az a kérdés, hogy bekerül-e a világtörténelem elhibázott utópiáinak sorába. A mi felelősségünk, hogy ez ne következzen be. "

A sokszínű Európai Unióban sokszínű a polgárok véleménye is. Az Európai Unió elsősorban közösség, ahol a szolidaritás az egyik legfontosabb érték, ám merőben más a véleménye a szolidaritásról egy görög és egy magyar vagy lett nyugdíjasnak. A görögök szolidaritást várnak az Uniótól és az Unió polgáraitól, utcára vonulva tiltakoztak az 1200 eurós átlagnyugdíj 800 euróra csökkentése miatt. A három-négyszáz eurós átlagnyugdíjból élő vagy a kétszáz euróból tengődő magyar, lett vagy román nyugdíjasok pedig úgy gondolják, hogy az jelentené az európai szolidaritást, ha az ő nyugdíjukat olyan mértékben emelnék, hogy elérje azt a 800 eurós szintet, amiért a görögök tüntettek, tiltakoztak.

Az Európai Unió jövőjéről gondolkodva nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jövőkutatók milyen változásokat jósolnak. A kutatók szerint az Európai Unió tagországaiban a jelenlegi munkahelyek fele nagy valószínűséggel megszűnik a munkafolyamatok automatizálása miatt, az emberek helyett robotok, gépek végzik majd  a munkát napi 24 órában, pihenőidő és szabadság nélkül, a jelenlegi bérköltség huszadáért. 

Az Európai Unióban a következő évtizedekben még gyorsabban nő a 65 éven felüli idősek aránya, ami már most is jelentősnek mondható. A második világháború utáni baby-boom generáció nyugdíjba vonulásával jelentősen bővült a nyugdíjasok száma is. Ez nem csupán azt jelenti, hogy mind több nyugdíjat kell fizetni az egyre kevesebb aktív munkavállalótól levont járulékokból, hanem azt is, hogy kialakul egy sajátos igényekkel rendelkező vásárlóerő és bekövetkezhet az az idő, amikor ők képviselik a legjelentősebb csoportot azok között, akik költenek, akik szolgáltatásokat vesznek igénybe.

Az Európai Unió jövőjéről a politikusok döntenek. A politika pedig a kutatóktól, különböző intézetektől és alapítványoktól  vár új ötleteket, új megoldásokat, új fejlődési irányokat, új modelleket. Elvárás, hogy ne elméleti fejtegetések, hanem a gyakorlatban alkalmazható megoldások kerüljenek az asztalra. 

Új, meglepően merész megoldások  az Uniónak főként abból a térségeiből jöhetnek ahol közvetlenül érzékelhetők a problémák, ahol erős a változás iránti igény és erős az inspiráció az új minták, új megoldások keresésére. Az Európai Unió intézményeinek irodáiban dolgozó kutatók számára jóval kevesebb a közvetlen benyomás és az inspiráció mint azoknál, akik a helyszínen szembesülnek a problémával, kreatív megközelítéssel láthatják, hogy milyen módon lehetne problémákat megoldani. 

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.