Baranyai József 

 

B-modell

  


AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAI ÉS CSATLAKOZÁSUK DÁTUMA

Ausztria (1995) 


Belgium (alapító tag: 1952/58)


Bulgária (2007)

Ciprus (2004)



Csehország (2004)


Dánia (1973)


Egyesült Királyság (1973)


Észtország (2004)


Finnország (1995)


Franciaország (alapító tag: 1952/58)


Görögország (1981)


Hollandia (alapító tag: 1952/58) (1995)


Horvátország (2013) 


Írország (1973) 


Lengyelország (2004)


Lettország (2004) 


Litvánia (2004) 


Luxemburg (alapító tag: 1952/58)


Magyarország (2004)


Málta (2004) 


Németország (alapító tag: 1952/58)


Olaszország (alapító tag: 1952/58)


Portugália (1986))


Románia (2007)


Spanyolország (1986))


Svédország (1995)


Szlovákia (2004)


Szlovénia (2004)


Tartalom

Unió 1 menüpont alatti tartalom:
Az Európai Unió jövője

Unió 2 menüpont alatti tartalom:
Az EU mint nagyhatalom

Unió 3 menüpont alatti tartalom:
Civilek Európája

Unió 4 menüpont alatti tartalom:
Uniós gazdaságfejlesztés

_____________________________________________________________________________


EURÓPAI UNIÓ


Az Európai Unió több mint ötven éves története során olyan politikai és gazdasági formációvá vált, amilyen előtte még nem volt a világon. Az Európai Unió nem állam, nem föderáció, hanem a tagállamok együttműködésén alapuló gazdasági-politikai közösség.

A kezdetben hattagú nyugat-európai szövetség mostanra 28 országból álló, Európa nagy részét magába foglaló államszövetséggé alakult. A bővülés nem tekinthető lezártnak. Az Európai Unióba történő belépés valós lehetőség minden olyan európai ország számára, ahol demokratikus jogállam létezik, piacgazdaság működik, és a tagságra jelentkező ország államigazgatása képes a tagságból eredő jogok érvényesítésére valamint a kötelességek betartására.

Az Európai Unió csúcsszerve a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács, amelynek elnöki tisztségét félévente más tagország adja. Az Európai Tanács hozza meg a fontos, stratégiai döntéseket, kialakítja a közösség általános politikai irányvonalát. Az Európai Tanács nem jogalkotó szerv, döntései konszenzusos alapon meghozott politikai döntések, melyek az EU különböző szintű jogalkotó fórumain öltenek hivatalos formát. A Tanács ülései többnyire nem nyilvános ülések, a döntéseket zárónyilatkozatban teszik közzé. Az Európai Tanács üléseit 2000 óta  - nizzai egyezmény - főként biztonsági okok miatt Brüsszelben tartják.

Az Európai Unió kormányának tekinthető az Európai Bizottság, melynek fő feladata a döntések előkészítése, a javaslatok előterjesztése és az elfogadott javaslatok végrehajtása is. Az EB a jogszabályok kezdeményezése és becikkelyezése mellett az uniós szerződések őreként is tevékenykedik, amik voltaképpen az Európai Unió jogalapját jelentik. Az egyes szakterületek ügyeit intéző hivatalok vezetői a biztosok, valójában ők az Európai Unió kormányának miniszterei.

Az Európai Bizottságnak a jelenlegi rendszer szerint annyi biztosa - minisztere - van, ahány tagországa van az Európai Uniónak. A szerződés szerint minden tagállam egy biztost küldhet a testületbe. Minden biztosnak megvan a saját szakterülete, amely vonatkozásában ő a felelős az uniós politikáért. Az Európai Unió biztosainak függetlennek kell lenni a tagállamoktól, nem vehetik figyelembe az őket küldő ország kormányának kéréseit vagy utasításait. Az EU biztosainak az EU összes állampolgárának érdekeit kell képviselni. Az Európai Bizottság munkáját igen jelentős létszámú alkalmazott, 23 000 fő segíti.

Az Európai Unió intézményei közül fontos szerepe van a tagállamok minisztereiből álló Miniszteri Tanácsnak, mert ez az EU legfőbb jogalkotó és döntéshozó szerve. A Miniszteri Tanács határozatai, rendeletei, irányelvei valamennyi tagállam számára kötelezőek.

A Miniszteri Tanács hat fő feladata:

1./  Közösségi jogszabályok kialakítása, elfogadása, számos területen közösen az Európai Parlamenttel.
2./  A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása.
3./  A Közösség nevében szerződés kötése harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel.
4./  Az Európai Unió költségvetésének elfogadása.
5./  Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának meghatározása.
6./  A nemzeti rendőrségek és bíróságok együttműködésének összehangolása.

A Miniszteri Tanács a tagállamok adott kérdésért felelős minisztereiből áll. A Tanács adminisztratív működését a Tanács Főtitkársága biztosítja. A Tanács tagjai tanácsülésen döntenek, melynek napirendjét és munkáját az Állandó Képviselők Bizottsága készíti elő. A tanácsüléseken a miniszterek a kormányaikat, illetve a kormányaik álláspontjait képviselik. A Miniszteri Tanács munkatervét a Bizottság munkaprogramja és az elnökségi program határozza meg.

Az Európai Parlament az Európai Unió parlamentáris testülete. Az Európai Parlament az Európai Unió Tanácsával, és az Európai Bizottsággal együtt alkotja az Európai Unió törvényhozói hatalmi ágát. Az Európai Parlament székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik. Az Európai Parlament az egyetlen, amelyet közvetlenül választanak. Az Európai Parlament felügyeli az Európai Bizottság munkáját, az EP képviselők szavazatával jóváhagyja a testület kinevezését és bizalmatlansági szavazással vissza is hívhatja. Az Európai Parlament ellenőrzi az Európai Unió költségvetését is. Az EP képviselői helyeinek felosztása az egyes  tagállamok népessége alapján történik. Ugyanakkor a kisebb államok több képviselőt küldhetnek, hogy megfelelő legyen a képviseletük.

Az Európai Unió pontosan meghatározta az együttműködés alapjait és ennek három alappillérét.  Az első alappillért az egységes piac, a közös mezőgazdasági, regionális, gazdasági és pénzügyi politika jelenti. Az Európai Unió költségvetésének legnagyobb részét az első pillér finanszírozására fordítják.

A második  pillér a közös kül- és biztonságpolitika , melynek kialakítása lassan és sok vitával halad előre. Számos kérdésben keresik a nemzeti és közösségi érdek érvényesülésének konszenzusos megoldását.

A harmadik pillért a tagállamok közötti bel- és igazságügyi illetve bűnüldözési együttműködés jelenti. Az európai rendőrség, az Europol ennek keretében működő bűnüldöző szervezet, de e körben említhető a schengeni információs rendszer is, aminek fő jellemzője, hogy a tagállamok rendőrségei megosztják egymással a körözött vagy gyanúsított személyekre vonatkozó adatokat, információkat.

Az Európai Unió talán legfontosabb alappillérét az egységes piac jelenti. A tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának biztosítása lehetővé tette az EU tagországaiban működő vállalatok, vállalkozások számára több mint 500 millió fogyasztó elérését. 

Az egységes piac a vártnál is jobban növelte a hatékonyságot, gazdaságosságot, a bevételek megugrása pedig az árak csökkenését eredményezte. Az egységes piacon sokkal több vállalat versenyez egymással, ennek következménye az áruk és szolgáltatások bővülése, a minőség javulása és az árak mérséklődése. Az Európai Unió polgára a hazájában lévő boltokban már az unióban előállított árucikkek sokaságából válogathat, a választék bővülése révén is érezheti a gazdasági közösség előnyeit.

A egységes piac biztosítása egyes szolgáltatások esetében - például egészségügy, oktatás - kevésbé gyorsan halad. Ennek vonatkozásában például problémát jelent, hogy a tagállamok más-más szabványokkal rendelkeznek, ezek egyeztetése, kölcsönös elfogadása nem zökkenőmentes. Hasonlóan gondot jelent a különböző szakmai képesítések és diplomák egyenértékűségének elfogadása is. Az egységes piac teljesebb integrációjának és hatékonyabb működésének fékezője a nemzeti adórendszerek különbözősége, mely nem csupán a gazdasági növekedés élénkítése de az árképzés szempontjából is problémát jelent. Az egységesülés akadályát jelenti az egyes tagországok eltérő gazdaságfilozófiája is. Nehéz lenne olyan egységes jövőképet alkotni az Unió gazdasági fejlődése vonatkozásában, amibe beilleszthetők egymással ellentétes gazdaságfilozófiából kiinduló gazdaságfejlesztési koncepciók. A jólétet mint célt elvető illiberális munkaalapú gazdaság és a jólétet mint megkérdőjelezhetetlen célt kitűző liberális piacgazdaság elvi alapon szemben álló, ugyanakkor az EU politikai-gazdasági közösségében létező formáció, ám a közös fejlődésre víziót kitalálni legalább annyira megoldhatatlan feladat mint a kör négyszögesítése.

Az Európai Unió tagállamai számára kiemelten fontos a közös agrárpolitika, hiszen ennek támogatására fordítják az uniós költségvetés jelentős részét. Sok ellentmondással teli, komoly feszültséget gerjesztő tény, hogy a közös agrárpolitika viszi el az uniós költségvetés jelentős hányadát, holott a mezőgazdaság az Európai Unió GDP-jének csupán 2 %-át termeli meg és az aktív keresőknek csak az 5 %-át foglalkoztatja. Ennek másik vonzata viszont az, hogy az EU egyrészről kötelességének tartja, hogy a tagállamok fogyasztóit megfizethető áron jó minőségű élelmiszerekkel lássa el, másrészről pedig az élelmiszereket megtermelő mezőgazdasági vállalkozók megfelelő életszínvonalat biztosító jövedelemhez jussanak. Az Unió közös agrárpolitikája védi az uniós termelőket és védővámokkal akadályozza meg az Unión kívüli országokból olcsó mezőgazdasági termékek beáramlását.

Az Európai Unióban az egység kézzel fogható jelképének nevezik a közös valutát, az eurót. Az Európai Unió polgárainak többsége már az eurónak elnevezett fizetőeszközzel vásárolhat, utazáskor nem kell pénzváltással bajlódni és annak költségeit fizetni. Az euró alkalmazásával megszűnt a nemzeti valuták árfolyam-ingadozása és így a tagállamok között az árak is összehasonlíthatóvá váltak. Az euró bevezetésével  alacsony lett és kiszámítható az infláció, de alacsonyak a hitelkamatok is.

Az Európai Unió a világ leggazdagabb térségei közé tartozik, ahol egyaránt jelen van a kiemelkedő jólét és a szegénység, a nélkülözés is. Nagy a különbség az uniós tagállamok fejlettsége és gazdasági teljesítménye között is. Az új uniós tagállamok csatlakozásával - 2004 és 2007 - az EU egy főre jutó GDP-je 16 %-al csökkent. Az EU tagállamainak életszínvonal különbsége, jelentősen eltérő jövedelmi viszonyai felgyorsították a munkaerő vándorlását. Vannak olyan tagállamok, ahol pár éve még a munkahelyek létesítése jelentette a fő gondot, ma viszont a munkaerő hiánya jelent problémát. Megrendeléssel bíró vállalkozások állnak le, de az egészségügyi ellátás is munkaerő hiánya miatt akadozik és egyre nő a műtétre várók listája az orvoshiány miatt.

Az Európai Unió mint a tagállamok együttműködésén alapuló gazdasági-politikai közösség az elmaradott térségek felzárkóztatását is közös gondnak tekinti, ezért a 2007-2013 között időszakra előirányzott összkiadások 36 %-át a felzárkóztatás támogatására fordította. A támogatás jelentős részét azok a régiók kapták, ahol az egy főre jutó  GDP nem érte el az uniós átlag 75 %-át. Az uniós támogatásból jelentős összeg jutott a munkanélküliség felszámolására, munkahelyek teremtésére és a gazdasági szerkezet átalakítására, ebből főként elmaradott térségek és leépülő iparvidékek részesültek.

Ami az Európai Unió jövőjét illeti a tagországok vezetői politikusai és az EU vezetői egyaránt keresik a válaszokat arra, hogy mi jelentené a járható utat az integráció harmadik szakaszához.

Egy olyan modell kialakítása jelenthetne többségi támogatást élvező megoldást, amely inkább a gazdasági és pénzügyi területre fókuszál, amely alapján jól megférnek egymás mellett az integráció különböző fokán álló tagállamok, amelyben megmarad a nemzeti függetlenség, ugyanakkor az érdekközösség hatása adott területeken jelentősebb elmozdulást eredményez a föderálisabb rendszer felé.

A  B-modell szerinti jövőkép olyan Európai Uniót vizionál, amely képes nagyhatalomként fellépni, működni, amelyben az egységes  és közös politikai fellépést erős érdekek vezérlik, amelynek politikai vezetői, a tagállamok vezetői annak tudatában hozzák meg döntéseiket, hogy ők nem csupán egy kisebb vagy nagyobb nemzetállam vezetői, hanem egy 530 millió fős lakossággal bíró nagyhatalom legfelsőbb politikai vezetésének egyenrangú tagjai.

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.