B-modell
Baranyai József
B-modell
Az Európai Unió több
mint ötven
éves története során olyan politikai és gazdasági formációvá vált,
amilyen előtte még nem volt a világon. Az Európai Unió nem állam, nem
föderáció, hanem a tagállamok együttműködésén alapuló
gazdasági-politikai közösség.
A kezdetben hattagú nyugat-európai
szövetség mostanra 28 országból álló, Európa nagy részét magába
foglaló államszövetséggé alakult. A bővülés nem tekinthető lezártnak.
Az Európai Unióba történő belépés valós lehetőség minden olyan európai
ország számára, ahol demokratikus jogállam létezik, piacgazdaság
működik, és a tagságra jelentkező ország államigazgatása képes a
tagságból eredő jogok érvényesítésére valamint a kötelességek
betartására.
Az Európai Unió csúcsszerve a tagállamok állam- és
kormányfőiből álló Európai Tanács, amelynek elnöki tisztségét félévente
más tagország adja. Az Európai Tanács hozza meg a fontos, stratégiai
döntéseket, kialakítja a közösség általános politikai irányvonalát. Az
Európai Tanács nem jogalkotó szerv, döntései konszenzusos alapon
meghozott politikai döntések, melyek az EU különböző szintű jogalkotó
fórumain öltenek hivatalos formát. A Tanács ülései többnyire nem
nyilvános ülések, a döntéseket zárónyilatkozatban teszik közzé. Az
Európai Tanács üléseit 2000 óta - nizzai egyezmény - főként
biztonsági okok miatt Brüsszelben tartják.
Az Európai Unió
kormányának tekinthető az Európai Bizottság, melynek fő feladata a
döntések előkészítése, a javaslatok előterjesztése és az elfogadott
javaslatok végrehajtása is. Az EB a jogszabályok kezdeményezése és
becikkelyezése mellett az uniós szerződések őreként is tevékenykedik,
amik voltaképpen az Európai Unió jogalapját jelentik. Az egyes
szakterületek ügyeit intéző hivatalok vezetői a biztosok, valójában ők
az Európai Unió kormányának miniszterei.
Az Európai Bizottságnak
a jelenlegi rendszer szerint annyi biztosa - minisztere - van, ahány
tagországa van az Európai Uniónak. A szerződés szerint minden tagállam
egy biztost küldhet a testületbe. Minden biztosnak megvan a saját
szakterülete, amely vonatkozásában ő a felelős az uniós politikáért. Az
Európai Unió biztosainak függetlennek kell lenni a tagállamoktól, nem
vehetik figyelembe az őket küldő ország kormányának kéréseit vagy
utasításait. Az EU biztosainak az EU összes állampolgárának érdekeit
kell képviselni. Az Európai Bizottság munkáját igen jelentős létszámú
alkalmazott, 23 000 fő segíti.
Az Európai Unió intézményei
közül fontos szerepe van a tagállamok minisztereiből álló Miniszteri
Tanácsnak, mert ez az EU legfőbb jogalkotó és döntéshozó szerve. A
Miniszteri Tanács határozatai, rendeletei, irányelvei valamennyi
tagállam számára kötelezőek.
A Miniszteri Tanács hat
fő feladata:
1./ Közösségi jogszabályok kialakítása, elfogadása, számos
területen közösen az Európai Parlamenttel.
2./ A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása.
3./ A Közösség nevében szerződés kötése harmadik országokkal
és nemzetközi szervezetekkel.
4./ Az Európai Unió költségvetésének elfogadása.
5./ Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának meghatározása.
6./ A nemzeti rendőrségek és bíróságok együttműködésének
összehangolása.
A
Miniszteri Tanács a tagállamok adott kérdésért felelős minisztereiből
áll. A Tanács adminisztratív működését a Tanács Főtitkársága
biztosítja. A Tanács tagjai tanácsülésen döntenek, melynek napirendjét
és munkáját az Állandó Képviselők Bizottsága készíti elő. A
tanácsüléseken a miniszterek a kormányaikat, illetve a kormányaik
álláspontjait képviselik. A Miniszteri Tanács munkatervét a Bizottság
munkaprogramja és az elnökségi program határozza meg.
Az Európai
Parlament az Európai Unió parlamentáris testülete. Az Európai Parlament
az Európai Unió Tanácsával, és az Európai Bizottsággal együtt alkotja
az Európai Unió törvényhozói hatalmi ágát. Az Európai Parlament
székhelye Strasbourg, de Brüsszelben is ülésezik. Az Európai Parlament
az egyetlen, amelyet közvetlenül választanak. Az Európai Parlament
felügyeli az Európai Bizottság munkáját, az EP képviselők szavazatával
jóváhagyja a testület kinevezését és bizalmatlansági szavazással vissza
is hívhatja. Az Európai Parlament ellenőrzi az Európai Unió
költségvetését is. Az EP képviselői helyeinek felosztása az
egyes
tagállamok népessége alapján történik. Ugyanakkor a kisebb államok több
képviselőt küldhetnek, hogy megfelelő legyen a képviseletük.
Az
Európai Unió pontosan meghatározta az együttműködés alapjait és ennek
három alappillérét. Az első alappillért az egységes piac, a
közös
mezőgazdasági, regionális, gazdasági és pénzügyi politika jelenti. Az
Európai Unió költségvetésének legnagyobb részét az első pillér
finanszírozására fordítják.
A második pillér a közös kül-
és biztonságpolitika , melynek kialakítása lassan és sok vitával halad
előre. Számos kérdésben keresik a nemzeti és közösségi érdek
érvényesülésének konszenzusos megoldását.
A harmadik pillért a
tagállamok közötti bel- és igazságügyi illetve bűnüldözési
együttműködés jelenti. Az európai rendőrség, az Europol ennek keretében
működő bűnüldöző szervezet, de e körben említhető a schengeni
információs rendszer is, aminek fő jellemzője, hogy a tagállamok
rendőrségei megosztják egymással a körözött vagy gyanúsított
személyekre vonatkozó adatokat, információkat.
Az Európai Unió
talán legfontosabb alappillérét az egységes piac jelenti. A tőke, az
áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának biztosítása
lehetővé tette az EU tagországaiban működő vállalatok, vállalkozások
számára több mint 500 millió fogyasztó elérését.
Az
egységes piac a vártnál is jobban növelte a hatékonyságot,
gazdaságosságot, a bevételek megugrása pedig az árak csökkenését
eredményezte. Az egységes piacon sokkal több vállalat versenyez
egymással, ennek következménye az áruk és szolgáltatások bővülése, a
minőség javulása és az árak mérséklődése. Az Európai Unió polgára a
hazájában lévő boltokban már az unióban előállított árucikkek
sokaságából válogathat, a választék bővülése révén is érezheti a
gazdasági közösség előnyeit.
A egységes piac biztosítása egyes
szolgáltatások esetében - például egészségügy, oktatás - kevésbé
gyorsan halad. Ennek vonatkozásában például problémát jelent, hogy a
tagállamok más-más szabványokkal rendelkeznek, ezek egyeztetése,
kölcsönös elfogadása nem zökkenőmentes. Hasonlóan gondot jelent a
különböző szakmai képesítések és diplomák egyenértékűségének elfogadása
is. Az egységes piac teljesebb integrációjának és hatékonyabb
működésének fékezője a nemzeti adórendszerek különbözősége, mely nem
csupán a gazdasági növekedés élénkítése de az árképzés szempontjából is
problémát jelent. Az egységesülés akadályát jelenti az egyes
tagországok eltérő gazdaságfilozófiája is. Nehéz lenne olyan egységes
jövőképet alkotni az Unió gazdasági fejlődése vonatkozásában, amibe
beilleszthetők egymással ellentétes gazdaságfilozófiából kiinduló
gazdaságfejlesztési koncepciók. A jólétet mint célt elvető illiberális
munkaalapú gazdaság és a jólétet mint megkérdőjelezhetetlen célt kitűző
liberális piacgazdaság elvi alapon szemben álló, ugyanakkor az EU
politikai-gazdasági közösségében létező formáció, ám a közös fejlődésre
víziót kitalálni legalább annyira megoldhatatlan feladat mint a kör
négyszögesítése.
Az Európai Unió tagállamai számára kiemelten
fontos a közös agrárpolitika, hiszen ennek támogatására fordítják az
uniós költségvetés jelentős részét. Sok ellentmondással teli, komoly
feszültséget gerjesztő tény, hogy a közös agrárpolitika viszi el az
uniós költségvetés jelentős hányadát, holott a mezőgazdaság az Európai
Unió GDP-jének csupán 2 %-át termeli meg és az aktív keresőknek csak az
5 %-át foglalkoztatja. Ennek másik vonzata viszont az, hogy az EU
egyrészről kötelességének tartja, hogy a tagállamok fogyasztóit
megfizethető áron jó minőségű élelmiszerekkel lássa el, másrészről
pedig az élelmiszereket megtermelő mezőgazdasági vállalkozók megfelelő
életszínvonalat biztosító jövedelemhez jussanak. Az Unió közös
agrárpolitikája védi az uniós termelőket és védővámokkal akadályozza
meg az Unión kívüli országokból olcsó mezőgazdasági termékek
beáramlását.
Az Európai Unióban az egység kézzel fogható
jelképének nevezik a közös valutát, az eurót. Az Európai Unió
polgárainak többsége már az eurónak elnevezett fizetőeszközzel
vásárolhat, utazáskor nem kell pénzváltással bajlódni és annak
költségeit fizetni. Az euró alkalmazásával megszűnt a nemzeti valuták
árfolyam-ingadozása és így a tagállamok között az árak is
összehasonlíthatóvá váltak. Az euró bevezetésével alacsony
lett
és kiszámítható az infláció, de alacsonyak a hitelkamatok is.
Az
Európai Unió a világ leggazdagabb térségei közé tartozik, ahol egyaránt
jelen van a kiemelkedő jólét és a szegénység, a nélkülözés is. Nagy a
különbség az uniós tagállamok fejlettsége és gazdasági teljesítménye
között is. Az új uniós tagállamok csatlakozásával - 2004 és 2007 - az
EU egy főre jutó GDP-je 16 %-al csökkent. Az EU tagállamainak
életszínvonal különbsége, jelentősen eltérő jövedelmi viszonyai
felgyorsították a munkaerő vándorlását. Vannak olyan tagállamok, ahol
pár éve még a munkahelyek létesítése jelentette a fő gondot, ma viszont
a munkaerő hiánya jelent problémát. Megrendeléssel bíró vállalkozások
állnak le, de az egészségügyi ellátás is munkaerő hiánya miatt akadozik
és egyre nő a műtétre várók listája az orvoshiány miatt.
Az
Európai Unió mint a tagállamok együttműködésén alapuló
gazdasági-politikai közösség az elmaradott térségek felzárkóztatását is
közös gondnak tekinti, ezért a 2007-2013 között időszakra előirányzott
összkiadások 36 %-át a felzárkóztatás támogatására fordította. A
támogatás jelentős részét azok a régiók kapták, ahol az egy főre
jutó GDP nem érte el az uniós átlag 75 %-át. Az uniós
támogatásból jelentős összeg jutott a munkanélküliség felszámolására,
munkahelyek teremtésére és a gazdasági szerkezet átalakítására, ebből
főként elmaradott térségek és leépülő iparvidékek részesültek.
Ami
az Európai Unió jövőjét illeti a tagországok vezetői politikusai és az
EU vezetői egyaránt keresik a válaszokat arra, hogy mi jelentené a
járható utat az integráció harmadik szakaszához.
Egy olyan
modell kialakítása jelenthetne többségi támogatást élvező megoldást,
amely inkább a gazdasági és pénzügyi területre fókuszál, amely alapján
jól megférnek egymás mellett az integráció különböző fokán álló
tagállamok, amelyben megmarad a nemzeti függetlenség, ugyanakkor az
érdekközösség hatása adott területeken jelentősebb elmozdulást
eredményez a föderálisabb rendszer felé.
A B-modell
szerinti jövőkép olyan Európai Uniót vizionál, amely képes
nagyhatalomként fellépni, működni, amelyben az egységes és
közös
politikai fellépést erős érdekek vezérlik, amelynek politikai vezetői,
a tagállamok vezetői annak tudatában hozzák meg döntéseiket, hogy ők
nem csupán egy kisebb vagy nagyobb nemzetállam vezetői, hanem egy 530
millió fős lakossággal bíró nagyhatalom legfelsőbb politikai
vezetésének egyenrangú tagjai.
A szerző mint jogtulajdonos
hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre
lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a
forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom
mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.