B-modell
Baranyai József
B-modell
A magyar emberek nem akarnak sokat, csupán normális életet. Nem kell
külön definiálni mi értendő ez alatt, hiszen 25 éve ezt ígéri a
politika. Keveseknek teljesült, a többségnek csak ígéret maradt. Ezért
tartják a magyarok eldobható 25 évnek a rendszerváltás óta eltelt időt.
Mit akarnak a magyar emberek? Azt akarják, ha annyit dolgoznak mint
nyugaton, akkor annyi bért kapjanak érte és úgy élhessenek mint
nyugaton. Ha nyugaton adómentes a megélhetéshez szükséges jövedelem,
akkor itt is az legyen. A politika kapott 25 évet, hogy legalább
nyomokban láttassa, hogy elindultunk az úton, ami a magyar emberek
igénye és vágyai szerinti jövőbe vezet.
Az
egyszerű dolgos magyart nem érdekli az ideológia, a keleti nyitás, a
munka fétise, nem hatnak rá a fennkölt szólamok. Egyszerűen jólétben
szeretne élni és azt akarja, hogy fizessék meg a munkáját, ne szedjék
el tőle ami az övé 46-féle új adóval, hogy majd stadiont építenek neki.
Ne zargassák, hagyják nyugodtan élni őt és családját.
A magyar
emberek számára érthetetlen, hogy a kormányzati kommunikáció szerint a
magyar gazdaság hónapról hónapra kimagasló sikereket ér el, de nekik
mégse jut az eredményből. Milyen magaslatra kell elérni a magyar
gazdaságnak, mekkora bevételnek kellene képződni ahhoz, hogy a nép is
lásson belőle valamit, a magyar embereknek is jusson a többletből? A
magyar emberek az igazat szeretnék hallani a gazdaságról, az ország
helyzetéről és nem arra kíváncsiak, hogy statisztikai zsonglőrködéssel,
félremagyarázással, tények másításával mennyit javultak a mutatók.
A
magyar emberek szerint az nem lehet cél, hogy az éppen hatalmon lévők
körébe tartozó vállalkozók kapják támogatásként a magyar embereknek
szánt uniós pénzeket, azzal az indoklással, hogy majd így jön létre a
nemzeti tőkésosztály. Ha az így pályázati úton juttatott uniós
támogatásból nem lesz gazdasági növekedés - mint ahogyan nem lett
érzékelhető növekedés 2007 óta a több ezer milliárd forint
uniós
támogatás elosztásából -, akkor a támogatottak mit adnak cserébe a
közpénzért, mit kap az ország és a magyar társadalom azért, hogy ők
közpénzből, uniós pénzből több 10 millió vagy több százmillió forinttal
gyarapíthatták magánvagyonukat? Az sem hallgatható el, hogy
míg
egyik vállalkozó csupán a saját erejéből, saját tőkéjéből kénytelen
boldogulni, addig a másik vállalkozó a politika által juttatott nagy
összegű uniós támogatás révén juthat előbbre. Hol van itt a sokat
emlegetett egyenlő elbánás és esélyegyenlőség?
Mit akarnak a
magyar emberek? Azt, hogy aki rendesen dolgozik annak ne
legyen
gond a megélhetés, egy ruhadarab megvásárlása, vagy az, hogy hétvégén
vendéglőbe mehessen a család és élvezhesse az élet apró örömeit.
Egyszerű, teljesíthető vágyak, igények. Ahhoz, hogy ezt elérjük megvan
a fedezet, sőt az erre valónál jóval nagyobb összegű uniós támogatás.
Az osztrákok ennél kevesebb pénzből virágzó gazdaságot ás jólétet
teremtettek. Mi magyarok miért nem? Miért nincs erre terv, koncepció?
Ha pedig van terv a jólét alapját biztosító gazdasági fejlődésre, akkor
miért nem arra megy az uniós támogatás? Miért olyanra költik az EU
által adott pénzt, ami nem hoz gazdasági növekedést és nem biztosítja a
jólét eléréséhez szükséges gazdasági fejlődést?
HOL TARTUNK?
A
rendszerváltást követően a politikai erők között talán egy dologban
volt egyetértés. Abban, hogy a fejlett nyugati világhoz akarunk
tartozni, a mintát számunkra a fejlett nyugati országok jelentik. A
2010-ben hatalomba került politikai elit felrúgta ezt a konszenzust, új
célok, új víziók lettek. A nyugathoz való tartozás hangsúlyozása
helyett már a függetlenségért folytatott szabadságharc a téma és az új
irány kelet lett. Róma helyett Bizánc. Nem úgy mint államalapító István
idejében. A magyar politika nem tud kikeveredni a szabadságharcból és a
Magyarország számára a Marshall-segélynél nagyobb mértékű uniós
támogatást folyósító nyugat is az ellenséges oldalra került.
Ebből az lett, hogy még ugyan beszélnek velünk ha muszáj, de
már
igazán nem tekintenek bennünket közéjük tartozónak.
Magyarország
újból kompország lett. Magyarország újra sodródik, a biztosat feladva
új kapaszkodót keres. A baj ezzel az, hogy a sodródás a nyomorzónába
viheti az országot és akkor majd generációk küzdelme kell hozzá, hogy
kikerüljünk a szegénysorról.
A jóléti társadalom építése
helyett pedig az új cél a munkaalapú társadalom és munkaalapú gazdaság
lett, főként ázsiai bérmunkával. Az új vízió szerint majd a szalag
fölött görnyedő magyarok százezerei teremtik meg a szép új világot,
mert nekünk nem kell a könnyen jött pénz, nem kell a szolgáltatásból,
pénzügyi és tőzsdei manőverekből származó pénz, a globális világ
lehetőségeit kihasználó ügyeskedéssel szerzett bevétel, mi a verítékkel
megszerzett alacsony, de tisztes bérre szavazunk.
A gazdaság
húzóágazata nem a termelés vagy szolgáltatás, hanem a kommunikáció, ami
komoly sikerként tudja eladni azt ami valójában nincs. A hatalom
kommunikációs gyára elszakítja az embereket a valóságtól.
A
2010-ben hatalomra került politikai elit mindent elvet, ami a fejlett
világban cél és a fejlett gazdaság vagy a jóléti társadalom működésében
fontos illetve meghatározó. A demokratikus értékrend, az egyenlő
elbánás elve, az arányosság már csupán orbáni mértékben érvényesülhet
Magyarországon. A keleti nyitás nem csupán irányváltást jelez, de annak
tagadását is, ami a fejlett nyugathoz kötött bennünket. Új értékrend
érvényesül, új társadalom- és gazdaságformáló nézetek, új elvek és
víziók mentén alakulnak a működés új rendjét formáló szabályok.
Amikor közös jövőnkről, a magyar jövőről gondolkodunk, legalább négy
tényezőt szükséges figyelembe venni.
1./
Milyen viszonyok között szeretnénk élni, dolgozni és nevelni
gyerekeinket? Milyen rendszert akarunk? Illiberális munkaalapú
rendszert vagy az ismert nyugati jóléti rendszerekhez hasonlót?
2./
A második lényeges dolog a közeli vagy távoli jövőben megoldásra váró
problémák halmaza, melyek egy része a kényszer, másik része a szükség
kategóriába sorolható és nem hagyható figyelmen kívül a jövő
tervezésekor.
3./ A harmadik tényező az alkalmazkodás
kényszere a világ változásához. Mire kell készülni a jövőkutatók
előrejelzései alapján? Milyen irányban változik a világ és a globális
gazdaság? Ez hogyan befolyásolhatja a magyar gazdaság szerkezetét és
milyen kihívásokat jelent a magyar társadalom számára?
4./
A negyedik tényező a létező és elérhető lehetőségek köre. Ami határt
szabhat álmainknak, vágyainknak vagy éppen fordítva, új ajtókat nyithat
a boldogulásra, az érvényesülésre, az önmegvalósításra.
A rendszer amiben élünk meghatározza lehetőségeinket.
Amikor
egy kormány a gazdaságfilozófiája és az államszervezési elképzeléseinek
megvalósítása érdekében jogi szabályozással és intézkedések sokaságával
belevág egy új rendszer kialakításába, akkor azzal egyben kijelöli az
ország új helyét a világgazdaságban, kijelöli a fejlődés új pályáját,
ami meghatározza a lakosság életkörülményeinek, életszínvonalának
jövőbeni alakulását, az egyén boldogulásának, önmegvalósításának
lehetőségeit és határait is.
A szabadság és demokrácia jogi
szabályozás kérdése, viszont az életszínvonalat, életminőséget a
gazdaság teljesítménye és az elosztási politika befolyásolja.
A
gazdaság értékteremtő képessége a politika által kialakított
rendszertől függ. Merőben más a gazdaság fejlődési pályája és
teljesítménye ha a termelést és megint más ha a szolgáltatást állítja a
politika a rendszer középpontjába, erre fókuszálva fejlesztést,
támogatást és a pályázati rendszert. Azt pedig tényként kell elfogadni,
hogy a magyar gazdaság szónoklatokkal, nyilatkozatokkal, de még jogi
szabályozással sem függetleníthető a világgazdaság folyamataitól.
A
világ gazdaságában - leegyszerűsítve - van egy a termeléstől az
értékesítésig tartó gazdasági folyamat és nem mindegy, hogy valaki a
folyamat mely részéhez kapcsolódik. A legjobb a helyzet a folyamat
végén, mert az értékesítés azt adja el, amit lent a folyamat alján
előállítanak és mindig lesz olyan termék amire van vevő, van kereslet.
A legrosszabb annak aki a folyamat alján van, övé a legkisebb haszon és
az ő helyzete a legbizonytalanabb. Ezért jelent jobb pozíciót a
kereskedelem és a kapcsolódó szolgáltatás mint a termelés, ami nem
hagyható figyelmen kívül egy ország gazdaságának fejlesztésekor, a
gazdasági struktúra kialakításakor. Az viszont a politikai vezetéstől
függ, hogy országának gazdasága számára mit tart fontosnak. A gazdaság
milyen pontokon és érintkezési felületeken kapcsolódik a világ
gazdasághoz, mennyire előnyös és hasznos együttműködési formákat alakít
ki.
A folyamat alján lévő termelő nem számíthat arra, hogy
termékeire mindig lesz vevő, mert mások is kínálnak hasonló termékeket,
másrészt versenyezni kell a konkurencia áraival és ez sok esetben
árcsökkentést igényel. Számolni kell azzal is, hogy hirtelen új, jobb,
többet tudó termék bukkan fel a piacon, ami miatt csökken a kereslet,
az értékesítési lehetőség. A helyzetet bonyolítja, hogy az említett
gazdasági folyamat egyes részeit nagy multi cégek uralják, akik
elegendő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy fejlesszenek, megvegyenek
innovációkat, ugyanakkor nem termelnek, hanem termeltetnek. Kiadják
alvállalkozói körnek a termelést, a legyártott részegységekből történő
összeszerelést. Az ilyen alvállalkozóknak jut a legkisebb haszon, az ő
helyzetük a legelőnytelenebb, ők vannak a termelési hierarchia
legalján. A hierarchia aljáról nagyon nehéz felkerülni. Magyarország a
munkaalapú rendszert választva, azzal, hogy főként ilyen összeszerelő
üzemekre, alvállalkozásokra építi iparát, gazdasági szempontból ennek a
hierarchiának a legaljára került, ami alacsony béreket és bizonytalan
kilátásokat jelent.
A munkaalapú gazdaságban szerények a
kilátások, a rendszer nem is ígér jólétet, csak munkát. Az ebben a
rendszerben lévő lehetőségek a többségnek életre szólóan takarékos,
szerény életvitelt jelentenek, spórolást, lakást életre szóló hitellel,
jobb esetben egy használt autót. Persze azért itt is van egy
jelentősebb réteg, akik viszonylag jól élnek. Egy részük a tudása,
tehetsége révén, mert szükség van a szakértelmükre és azt jól
megfizetik, a másik rész pedig a kapcsolati tőkéje révén jut jól fizető
álláshoz. Millióknak viszont garantált az életre szóló küzdelem a napi
megélhetésért és a folytonos szűkölködés jelenti a biztosat.
De
mi legyen azzal, aki nem elégedett ezzel a rendszerrel és a rendszer
nyújtotta lehetőségekkel, aki jobban, magasabb életszínvonalon szeretne
élni? Ők külföldön találhatják meg az itthon nem létező lehetőséget, ha
olyan országban vállalnak munkát ahol jóléti rendszer működik, olyan az
állam és a gazdaság szervezése, az adórendszer, hogy támogatja a
vállalkozói kezdeményezést és az egyént a boldogulásban, ahol nem a
kapcsolatrendszer számít, hanem működik az egyenlő elbánás és nagyjából
hasonló esélyekkel indul mindenki és ahol jóval szélesebbre nyitották a
lehetőségek ajtaját.
Egyre több olyan magyar van, aki nem
fogadja el, hogy itthon a temérdek uniós támogatás elköltése sem hoz
érzékelhető javulást az emberek életében, nincsenek elérhető
lehetőségek a boldogulásra, ezért külföldön keresi meg az itthon nem
elérhető lehetőséget. A nagyobb baj, hogy ott gyökeret verve nem is
tervezik visszatérésüket.
Ami
a megdöbbentő, hogy ezt igazából a hatalom se bánja, mert a külföldön
dolgozó magyarok a GDP 3,1 %-ának megfelelő, 930 milliárd forint értékű
pénzt utalnak haza, ami felpörgeti a fogyasztást és mindenfajta
beruházás, állami támogatás nélkül 3,1 %-ot hozzátesz a magyar GDP-hez
Ahol
most tartunk, ez az a helyzet amiről elmondható, hogy szinte minden
bejött, de semmi nem sikerült. Szabadok vagyunk, szabadon dönthetünk
sorsunkról, ömlik hozzánk a pénz, mégsem jutunk az egyről a kettőre. Az
ország 7 régiója közül 4 régió az Európai Unió 20 legszegényebb régiója
közé tartozik. Az elmúlt 4 év alatt a szegény román régiók
helyzete 8 %-al javult, de a 4 szegény magyar régiónál nincs
kimutatható pozitív változás. Valamikor a térségben élenjárók voltunk,
most már csak Románia és Bulgária van mögöttünk, a balti és visegrádi
országok leelőztek bennünket. A békés építés helyett állandó harc
folyik. Harc és örök viszály a politikai elit csoportjai
között.
Szembenállás és ütközés a számunkra hatalmas összegű támogatást nyújtó
politikai, gazdasági közösséggel.
Történik mindez akkor, amikor
szinte minden összejött. Történelmünk során még nem voltunk olyan
helyzetben, hogy az ország és a magyar emberek sorsát pozitívan
befolyásoló tényezők ilyen kedvező együttállása létezett volna. Tagjai
lettünk a világ legerősebb katonai szervezetének, majd beléphettünk az
elitklubba, az Európai Unióba és ráadásként olyan összegű uniós
támogatáshoz jutottunk, ami nagyobb mint az egykori Marshall-segély.
A
több mint ezer éves történelmünkből metszetet adó fennmaradt írások
szerint a sors szinte mindig ütötte, vágta a magyart, ezért a néha neki
jutó jót is keserűséggel fogadta. Most viszont a sors különös kegye
folytán a rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt szinte minden teljesült
amire vágytunk. Tagjai lettünk a világ legerősebb katonai
szervezetének és olyan védelmi ernyő alatt vagyunk, ami
hosszú
távra garantálja országunk biztonságát. Felvételt nyertünk Európa
elitklubjába, abba a politikai, gazdasági közösségbe, amit Európa
legfejlettebb és leggazdagabb államai alapítottak. A valamikor nekünk
szánt Marshall-segélynél nagyobb mértékű támogatást kapunk, hogy
felzárkózzunk a fejlett államokhoz és nálunk is megteremthető legyen a
nyugati életszínvonal, a nyugati jólét. Mint ahogyan például az
osztrákok a nekik juttatott Marshall-segélyből virágzó gazdaságot és
jólétet teremtettek.
És mi ismét ott tartunk mint régen, hogy
keserűen fogadjuk a sok jót, a hozzánk ömlő tengernyi pénzt, és nem
alaptalanul. Mert nem érezzük, hogy a magyar emberek sorsát pozitívan
befolyásoló tényezők ilyen kedvező együttállása, a hatalmas összegű
uniós támogatás jobb életet teremtene.
Az
EU a magyar embereknek szánja a temérdek pénzt ami uniós támogatásként
érkezik az országba, de az a politikusok kezébe kerül, ők döntenek az
elosztásról. A politika meg a magyar emberek nyakába sóz egy olyan
rendszert, amely célként is elveti a jólétet és az uniós pénzek
elosztásakor pedig a nemzeti tőkésosztály megteremtése a prioritás és
nem az általános jóléthez szükséges nagyléptékű gazdaságfejlesztés
megvalósítása.
Van egy csodálatos országunk, mi meg magyarok
olyanok vagyunk amilyenek. Az elmúlt 25 évben szinte minden bejött amit
akartunk és szinte semmi nem sikerült, ami jobbá tehette volna a magyar
emberek többségének életét. Tagjai vagyunk a világ legerősebb katonai
szövetségének, tagjai lettünk az Európai Uniónak, temérdek pénz kapunk
az ország felzárkóztatására, a magyar emberek életszínvonalának
javítására.
Most
már csak nyugodt, biztonságos megélhetés kellene, olyan kiszámítható
biztonságos élet, aminek nem része a nyomor és a nélkülözés. Hiába a
tengernyi pénz, a szinte elkölthetetlen mértékű támogatás, mi inkább
vergődünk mint szárnyalunk, és több millió magyar ember a biztos
megélhetés helyett inkább túlélési gyakorlatnak gondolja az életét.
Pedig most minden adott hozzá, hogy teljesüljön a magyar himnuszból a "
Hozz rá víg esztendőt " óhajunk.
Mi kellene hozzá, hogy
Magyarország magára találjon és kibontsa adottságaiból és polgárai
képességeiből eredeztethető mindazon értékeit ami által megteremthető a
magyar emberek vágyai szerinti magyar jövő?
Egy olyan
rendszer, amiben nem csupán a munka a cél, hanem a jólét eléréséhez
szükséges értékteremtő képességet biztosító gazdasági fejlődés, olyan
gazdasági teljesítmény létrehozása, ami lehetőséget biztosít a bérek, a
nyugdíjak emelésére, az életszínvonal, az életminőség javítására.
A
rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt a választók akaratából a
hatalomban egymást váltó magyar politikai elit nem volt képes
létrehozni ezt a rendszert.
Magyarország, a magyar nép számára
a jelenlegi helyzet, a számunkra fontos tényezők kedvező együttállása
egyszeri, 2020-ig tartó és valószínűen soha vissza nem térő lehetőséget
jelent. Ne szalasszuk el a lehetőséget! Ez már nem csupán a
magyar politikusok, a magyar politikai elit felelőssége,
hanem
minden most élő magyar felelőssége.
Történelmünk során, talán
most először minden összejöhetne amit szeretnénk, mert minden feltétel
adott hozzá. Tőlünk, most élő magyaroktól függ, hogy lesz-e a vágyaink
szerinti magyar jövő.
A
szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom
magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi
oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.
Az
így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.