MILYEN JÖVŐT AKARUNK?

Magyarország fejlődése és jövője attól függ, hogy miként képes felkutatni lehetőségeit, feltárni és használatba venni természeti és emberi erőforrásait.

Négy, akár öt százalékos gazdasági növekedés hatékony kormányzással úgy is elérhető, ha nincs jövőkép, nincs stratégia, nincsenek cselekvési programok, de nem is korlátozzák a verseny szabadságát, a spontán önérdekű szerveződést, az önerőből történő érvényesülést és nem tűnik el vagy nem értelmetlen célokra fordítódik a fejlesztésre szánt állami és uniós források jelentős része.

Hét, akár nyolc százalékra emelhető a gazdasági növekedés egy minimális szervezettség megteremtésével, egy olyan gazdasági minisztérium vagy gazdaságfejlesztési intézet létrehozásával, amely legalább a gazdasági ágak és a térségfejlesztés koordinálását felvállalja, továbbá megszervezi az alapvető információs, gazdaságszervező, piacteremtő szolgáltatást, főként a tőkevonzást segítő programok terén és megtervezi a fejlesztésre szánt források eredményt hozó, hatékony felhasználását, kijelöli az ehhez kapcsolódó pályázati célokat, elvárásokat és feltételeket.

A tíz százalék feletti gazdasági növekedést eredményező gerjesztett önérdekű szerveződés olyan felülről jövő gazdaságszervezéssel valósítható meg, amely esetében a közérdeket szolgáló, a közakaratot teljesítő állam tölti be a legfőbb szervezőerő szerepét. Az ilyen jellegű, felülről jövő gazdaságszervezés nem korlátozza a verseny szabadságát, az önerőből történő érvényesülést,
kiegészíti, teljesebbé teszi a spontán önérdekű szerveződés révén megvalósuló szervezettséget, a lehetőségek jóval szélesebb körű feltárására és megismerésére nyújt módot, növeli az esélyegyenlőséget.

A haszonelvűség vezérelte spontán önérdekű szerveződés révén kialakuló piacgazdaság a fejlődés korai szakaszában létező lehetőségeknek csak mintegy harmadát hasznosítja. A gazdaság egészének a szervezettsége
alacsony szintű, az állami szerepvállalás a minimálisra korlátozódik.

Az önérdekű szerveződés gerjesztése, kiteljesedése révén viszont a gazdasági növekedés megközelítheti a létező lehetőségek szabta határt és akár a háromszorosát is elérheti a spontán önérdekű szerveződés révén létrejövő gazdasági növekedésnek.

Az állam és az állampolgár közötti viszonyt illetően fontos leszögezni, hogy az állampolgár, az egyén nem gondoskodást, nem gyámkodást vár az államtól, de elvárja azt, hogy létezzen a boldogulás számos lehetősége.

Létezzenek és megismerhetővé váljanak a cselekvésre késztető lehetőségek. Kezdeményezését, cselekvését pedig ne gátolják rejtett vagy nyílt hatalmi érdekek vagy a szervezetlenségből adódó akadályok.

A rendszerváltást követő - hosszúra nyúlt - átmenet végéhez közeledünk, a fejlődés korai szakasza is a lefutó ágba ér, már nincs túl sok idő arra, hogy a cselekvési pozícióban lévők a legnagyobb gazdasági növekedést eredményező, legmagasabb ívű fejlődési pályára állítsák a magyar gazdaságot.

NEMZETI SAJÁTOSSÁGUNK

Büszkén valljuk, hogy nemzeti sajátosságunk az ötletesség, a találékonyság, emiatt is kiemelten kell foglalkoznunk az innováció körébe tartozó, alkotó jellegű egyéni teljesítőképesség érvényesülésével.

Ma Magyarországon a kreativitás számos ember sajátja, születésével nyert adottság. Az ország szempontjából mindegy kitől származik az értékteremtés, hogy akadémikus, valamely tudományos cím birtokosa vagy csak egy köznapi zseni az értékteremtő. Az ország szempontjából mindegy, hogy kutatóintézetben vagy egy feltaláló garázsában jön létre az új alkotás, a lényeg, hogy létrejöjjön és minél nagyobb számban.

Az innováció a tehetség megmutatása az önmegvalósítás szempontjából is kiemelkedően fontos terület, mivel a kiugrás, a siker lehetőségét hordozza. Egyfajta vigaszágat jelenthet azok számára, akik tehetségesek, de sorsuk nem hordozta a tanulás, a tehetségük és kedvük szerinti boldogulás lehetőségét, ám megélhetésük biztosítása mellett, önnön erejükből, önképzéssel olyan tudás birtokába jutottak, amely alapjául szolgálhat ahhoz, hogy adottságukat érvényesíthessék, kiemelkedőt alkothassanak.

Tartalom

Jövőkép 1 menüpont alatti tartalom:
Magyar jövő

Jövőkép 2 menüpont alatti tartalom:
Oktatás

Jövőkép 3 menüpont alatti tartalom:
Vidékfejlesztés

Jövőkép 4 menüpont alatti tartalom:
Jólét vagy szűkölködés?

_____________________________________________________________________________

JÖVŐKÉP

Ha eggyé, egésszé állna össze a köz érdekében gondolkodók tudása, az jelenthetné a teljességet, amelynek megvalósulása a vágyaink szerinti Magyarország létrejöttét, a képességeink és tehetségünk szerinti boldogulás lehetőségét eredményezné.

A rendszerváltást követően vezetőink külföldről akarták megvenni a csak itthon létező tudást. A külföldi tanácsadóknak busás piacot jelentett a kelet-közép-európai posztkommunista országok csodavárása, hiszen tőlük remélték a gyors felemelkedés, az azonnali jólét receptjét. Ők nem hibáztathatóak, hogy nem mondtak nemet és esetenként milliárdokért adtak el olyan tudást, amely híresebb egyetemek jegyzeteiben is megtalálható.

Már elmúlt az ideje annak, hogy a drága pénzen vett tudás hozadékát keressük.

A rendszerváltás óta eltelt időszak már az a megélt múlt, amely láttatja velünk a jövőt. A szerepek kiosztódtak, a javak pedig elosztódtak. Már sokan elfogadják a megváltoztathatatlan létezését. Az állampolgárok többsége az elért megtartására törekszik, kerülve a kezdeményezést, a változtatást. Számukra a sikert az elért megtartása, a cselekvés lehetőségét a lecsúszás megakadályozása jelenti.

Nem létezik a siker vagy bukás együttes esélyét hordozó nagy lehetőség, az amerikai álom magyar változata. A kihívást sokak esetében nem az érvényesülés mikéntje, hanem a közműdíjak kifizetése, a napi megélhetés előteremtése jelenti. Sok esetben a tenni akarás és a tehetetlenség együttléte miatti szorongásos állapot tükröződik az utca emberén. A gazdaságpolitikai stabilizáció, az egyensúlyteremtés következménye, hogy az ország megfelelt, de polgárainak jelentős része elbukott.

De sokak számára nem fogadható el ekkora áldozat és nem fogadható el az sem, hogy az életükben már nem remélhető a sorsukat érezhetően javító változás.

Az állampolgárok többsége mindenekelőtt arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy a mostani állapot a lehetőségeink, adottságaink szabta határt, a tehetségünk, tudásunk alapján elérhető legtöbbet jelenti vagy lehetséges más jövőkép, más fejlődési pálya is?

A magyar állampolgárok közül sokan – főként a rendszerváltás vesztesei – új lehetőségeket felmutató, a sorsukat érezhetően javító változásokat akarnak. Sokan hisznek abban, hogy kell léteznie egy lendületesebb és arányosabb fejlődést biztosító, a boldogulás többféle és szélesebb körben elérhető lehetőségét hordozó jövőképnek is.

Egy ilyen jövőképpel szembeni elvárásként fogalmazható meg, hogy vázolja azt az állapotot, amely a társadalom egészének az életkörülményeiben jelentős javulást eredményezhet, amely ugyanakkor az elérhető valóságot jelenti, mert önbecsapás lenne illúziókra építkezni, de önmagunkkal szembeni felelőtlenség nem kihasználni létező lehetőségeinket, kiaknázatlan emberi és természeti erőforrásainkat.

A jövőkép az elérendő célokat fogalmazza meg, azt az állapotot, amelyben 10 vagy 20 év múlva élni szeretnénk, ahol több lenne a jó és kevesebb a rossz. Az ehhez vezető utat pedig egy olyan fejlődési modell jelentheti, amely képes felvázolni a földrajzi és nemzeti adottságok, az embertőke, a társadalmi tőke figyelembevételével elérhető – legnagyobb gazdasági növekedést biztosító – legmagasabb ívű fejlődési pályát.

A jövőkép és a legmagasabb ívű fejlődési pályát vázoló modell azonban még csak a forgatókönyvet jelenti, a változások véghezvitele, terítése szervezési tevékenységet, szervezettséget igényel. A technikai fejlődés világméretű hozzáférhetősége általánosságban megvalósult, nem így a szervezettségé, hiszen fejletlen, elmaradott országokban is hozzájuthatnak a legmodernebb technikai eszközökhöz, de a szervezettség nem kapható készen, nem importálható, annak megteremtése jóval bonyolultabb feladatot jelent.

A fejlődés terítéséhez olyan erjedési pontokat kell létrehozni, amelyek a fejlődés, a haladás kiindulópontjai lehetnek, amelyekből a kedvező irányú elmozdulást előidéző változások tovaterjedhetnek. A fejlődés felgyorsításának egy lehetséges módja az egyént megcélzó tudás szétosztásán alapul. A szétosztott tudás a létező helyzetből való kiutat, az előrelépés lehetőségét mutatja, a változtatás, az önerőből történő érvényesülés valamely módozatának megismerését,
az önépítkező szervező tevékenység elindításához szükséges szellemi forrást jelenti. Az e körbe sorolható alapismeretek oktatása már az iskolában elkezdődhetne.

A lehetőségeket felmutató szétosztott tudás megismerése alkalmat ad a létező és elérhető valóság összevetésére, amely a lehetőségek megvalósítása irányába történő elmozdulást segíti, alapul szolgál egy olyan gondolati építkezéshez, amely a kedvezőbb állapot eléréséhez vezető út megtételének átgondolását, a szükséges változtatások kigondolását eredményezi.

Egyetlen jövőkép, egyetlen modell sem hagyhatja figyelmen kívül a létező valóságot, azt a tényt, hogy Magyarországnak valójában negyven évnyi lemaradást kell behozni. Olyan fejlett országokat kell beérni, melyek e negyven év alatt a magyar gazdasághoz viszonyítva ötszörösre növelték gazdaságuk teljesítményét. Tény, hogy múltunk hozott örökség, tény hogy a szocializmus időszakában Magyarországon megállt a természetes fejlődés folyamata és a pártállami diktatúra megsemmisítette a gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen gazdasági kultúrát. A magyarországi szocializmus negyven éve alatt az egykor egyenrangú versenytárs, a szomszéd Ausztria szabadon fejlődő gazdasága a magyar gazdasághoz viszonyítva ötszörösre növelte teljesítményét.

És az is tény, hogy helyettünk, nekünk más nem teremt jólétet, az újkori országépítés terhe alól kibújni nem lehet. Csak találékonyságunkra, erős akaratunkra támaszkodva kapaszkodhatunk ki a gödörből, csak nagyléptékű fejlődés révén juthatunk el oda, ahol valószínűen lennénk, ha a második világháború után a Szovjetunió nem szakítja ki Magyarországot Európából.

Nálunk nem létezik az a társadalmi tőke, amely a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a természetes fejlődésük során kialakult és halmozódott, ezt a magas fokú szervezettség megteremtésével, a nagyléptékű, intenzív fejlődést szolgáló kormányzati és intézményi struktúra kialakításával, a gyors és széleskörű változások levezénylésére alkalmas kormányzási technika alkalmazásával pótolhatjuk.

Az állampolgár nem gondoskodást, nem gyámkodást vár a magyar államtól, de elvárja azt, hogy olyan állapot teremtődjön, olyan helyzetbe kerülhessen, hogy képes legyen a gondja, problémája megoldására. Elvárja, hogy létezzen a boldogulás sokféle lehetősége, létezzenek és megismerhetővé váljanak a cselekvésre késztető lehetőségek. Elvárja, hogy kezdeményezését, cselekvését ne gátolják szervezetlenségből adódó akadályok, a kiforratlan jog csapdái és ne gátolja azt a bürokrácia illetve az állam vagy valamely rejtett csoport ellenérdekűsége.

Szabadságot, demokráciát törvényekkel is lehet teremteni, de jólétet nem.

A bérek, nyugdíjak emelésének, az életszínvonal, az életminőség javításának, az egészségügy, az oktatás, a kultúra magasabb szintjének elérhetősége csak úgy biztosítható, ha olyan értékteremtő képességgel bíró gazdaság jön létre, amely által jóval magasabb bevételhez jut az állam.

A jövőkép középpontjában tehát a gazdaság, a jólét eléréséhez szükséges értékteremtő képességet biztosító gazdasági fejlődés modellje kell, hogy álljon.