Foglalkoztatás 2

_____________________________________________________________________________

ADÓSZISZTÉMA

A  világ népességének 5 %-a birtokolja a világ vagyonának 60 %-át. Ha a világon a jelenlegi magyar adórendszert alkalmaznák, akkor a gazdag  5 %-nak jelentősen csökkenne az adója, míg a másik 95 %-nak jelentősen nőne. A gazdagok jóval gazdagabbak lennének, a szegények pedig sokkal szegényebbek. Ez is lehetne a rövid magyarázata annak, hogy miért nem alkalmazzák a világon a jelenlegi magyar adószisztémát. Ha a jelenlegi magyar adórendszert szeretnék alkalmazni a fejlett nyugati államokban, akkor ezt olyan mértékű felháborodás és tiltakozás kísérné, hogy szinte azonnal visszakoznának. Ott ugyanis a megélhetéshez szükséges jövedelem adómentes, míg Magyarországon 16 %-os adó sújtja. Nyugaton átlagosan 300 ezer forintnak megfelelő az a jövedelem, ami után az adó nulla százalék vagyis nem adózik. Magyarországon jelenleg  80 -90 ezer forint körüli összeg lenne megélhetéshez szükséges jövedelem, ami után a nyugati, emberközpontú felfogással nulla százalék lenne az adó.

A jelenlegi magyar adószisztéma fő érve, hogy aki többet keres, annak több is maradjon a zsebében. Ennek az adószisztémának a fő haszonélvezői a nagyon magas jövedelemmel bíró adózók, és főként a külföldi jövedelemtulajdonosok, akik kiviszik az országból a jövedelemüket, itt adóznak alacsony adókulccsal, de nem itt fogyasztanak. Vesztesei pedig a szegények, az alacsony jövedelműek, akik ugyanolyan adókulccsal adóznak mint a gazdagok, mert 2010-ben megszűnt a megélhetési jövedelemnek számító minimálbér adómentessége. Ami a kedvező adózással a magas jövedelműek, a gazdagok, a külföldi jövedelemtulajdonosok zsebében marad, azt ez az adórendszer kiveszi a szegények zsebéből. Számukra így az előző állapot szerinti kevésnél még kevesebb marad a megélhetésre, a létezésre.

A magyar adószisztéma szerint a fogyasztást kell adóztatni. Aki többet fogyaszt az fizessen többet a fogyasztásra kivetett adók formájában. A fejlett nyugaton viszont már régóta tudják, hogy a fogyasztás adóztatása azzal jár, hogy csökken az értékesítés, csökken a forgalom, csökken a gazdasági növekedés, csökkennek az állam bevételei és nő a szegénység. Azt pedig nem kell magyarázni, hogy a gazdag sem tud többet megenni mint a szegény, még ha az jóval többe is kerül és a megélhetéshez kapcsolódó fogyasztással illetve fogyasztási adóval a sokkal magasabb jövedelméből csak egy elenyészően kis hányadot fizeti ki fogyasztási adó formájában abból, amit a jelenlegi magyar adószisztéma alapján az alacsony jövedelemadó révén megtakarít.

2010 után a  megélhetési jövedelemnek tartott minimálbér jövedelemadójának nagymértékű emelése a munkavállalók többségének súlyos veszteséget okozott, hiszen a nulla százalékos jövedelemadójuk 16 %-ra nőtt. Ez az adóemelés sárba tiporta, legázolta a fejlett nyugati világban érinthetetlennek, tabunak tekintett alapelvet, hogy a megélhetési jövedelmet nem lehet adóztatni, ennek betartása nem csupán politikai, de erkölcsi norma. Olyan vívmány, olyan alapérték, amin nem lehet átlépni. És ami ezen túlmenően rombolta az igazságosságba vetett hitet az, hogy a szegényektől a megélhetési jövedelem megadóztatása révén elvett pénzt a magas jövedelműeknek adták úgy, hogy eltörölték a felső adókulcsokat, így a szegényektől beszedett adóhoz hasonló nagyságú összeg a jóval kevesebb jómódú és gazdag zsebébe került.

A 2010 után bevezetett adórendszer igazi kedvezményezettjei a külföldi jövedelemtulajdonosok lettek. Úgy visznek ki sok-sok milliárdot a szegényekhez hasonlóan 16 %-os jövedelemadót fizetve, hogy ők itt Magyarországon nem fogyasztanak, így az az elv és érv eleve nem érvényesülhet, hogy ők mint gazdagok majd a fogyasztási adóban járulnak hozzá az állam fenntartásához és a költségvetés bevételeihez. A gyakorlat is igazolta, hogy téves a kormányzati érvelés, hogy ez az adószisztéma voltaképpen méltányos, mert aki többet keres az többet fogyaszt és a fogyasztásra terhelt sokféle adóval ilyen módon a magas jövedelműektől jóval nagyobb mértékű fogyasztási adó lenne begyűjthető.

A külföldi jövedelemtulajdonosok mellett a jómódú és gazdag kategóriába sorolható magyar jövedelemtulajdonosok többsége is külföldön vásárol, külföldön fogyaszt nagy értékben, így a fogyasztásukhoz kapcsolható fogyasztási adók nem a magyar állam költségvetését gyarapítják. A magyar állam költségvetése részére a fogyasztási adókból származó bevételek nagy része az átlagos és alacsony jövedelműek fogyasztásából keletkezik.

A jelenlegi adószisztémának igen csekély felemlíthető előnye van, ám annál több olyan hátránya, ami később az uniós támogatások leállása után akár veszélybe sodorhatja a költségvetési egyensúlyt.

Az egyik hatalmas hátránya a magas jövedelmek alacsony adókulccsal történő adóztatása. A magyar GDP jelentős része származik a nagy autógyárak termeléséből, eladásaiból, ám a nagy autógyárak jelenléte egy jól mutató képet, a GDP-ben jelentkező pozitív mutatót illetve pár 10 ezer ember foglalkoztatását jelenti, de ez nem hoz fellendülést és nagy bevételt, mert a külföldre vitt jövedelem utáni csekély adó nem jelent nagy szeletet a költségvetés számára.

A külföldi jövedelemtulajdonosok alacsony adókulccsal külföldre viszik jövedelemüket, a - hazautalt pénz alapján becsülhetően -  több mint 1 millió külföldön dolgozó magyar pedig még ennyi adót sem fizet itthon, mint ahogyan járulékot sem. A nagyobb baj, hogy ők nem is fogyasztanak itthon, így a jövedelemadó helyett a súlyponti adónemmé előlépett fogyasztási adóból több mint 1 millió jól kereső magyar nem veszi ki a részét. Márpedig a bevétel kell a költségvetésnek és így annak kell fizetni aki itthon maradt, őt tudja elérni az adóhatóság.

A fogyasztási adó mint súlyponti adó főként az átlagos és alacsony jövedelműek napi fogyasztásához kapcsolódó fogyasztási adókra számíthat, mert az autógyárak tulajdonosai nem itt fogyasztanak, az egyéb  külföldi jövedelemtulajdonosok nem itt fogyasztanak, a több mint 1 millió külföldön dolgozó nem itt fogyaszt. A fogyasztási adót súlyponti adónak tekintő adórendszer fő hibája, hogy hiába nő a GDP 3,5 %-al, hiába nő az ipari termelés 10 %-al, ez szinte semmit nem javít az ország helyzetén, nem javít az emberek helyzetén, mert az említett okok miatt, amiatt, hogy a fellendülés gazdasági telejsítményét előállítók nem itt fogyasztanak, nem nő a fogyasztásból származó adóbevétel.

A kiskereskedelmi forgalom növekedése nem igazán a jövedelmek emelkedéséből eredeztethető. A kiskereskedelem bővüléséből a kisebb rész az online pénztárgépek bevezetésének tudható be, a nagyobb rész pedig a külföldön dolgozó magyarok által hazautalt 930 milliárd forint - ami a magyar GDP 3 %-a - fogyasztást megdobó hatásának.

A jelenlegi magyar adórendszer figyelmen kívül hagy egy igen fontos szempontot, amit a jóléti társadalmak adórendszerei a jövedelemadó mértékében érvényesítenek. A jövedelemszerzés valamilyen módon kapcsolódik az adott országban lévő piac használatához, a piaci lehetőség, a kereslet eléréséhez. Kereslet nélkül, piac nélkül nem lehet termelni, nem lehet szolgáltatni, mert nincs kinek. Ez a piacgazdaság alapja. A piac használatát a jóléti társadalmak adórendszerei a jövedelemadóban érvényesítik.

Bár minden jövedelem  valamilyen módon kapcsolódik a piachoz, a jelenlegi magyar adórendszer - feltehetően gazdaságfilozófiai megfontolásból kiindulva - kiiktatta a piacgazdaság alapelemét jelentő piac használatáért járó adóelemet a jövedelemadóból. Talán az lehet a fő érv, hogy a munkaalapú gazdaságban a munka az elsődleges és nem a piac.

A fejlett nyugaton más az adózás logikája. Ott számít, hogy ki mekkora részt vesz el a piaci lehetőségekből. Ha valaki vállalkozóként vagy munkavállakóként - úgy, hogy munkáját vagy tudását adja egy vállalkozáshoz - magasabb jövedelemhez jut és ezzel a piac nagyobb szegmensét köti le, akkor a magasabb jövedelemrészért már nagyobb százalékú jövedelemadót fizet.

A magyar adórendszer viszont nem veszi figyellembe a piac használatát. Líneáris marad az adózás, a magas jövedelem után is ugyanolyan százalékban fizet jövedelemadót mint az alacsony jövedelem után, noha a piac jóval nagyobb szegmensét veszi hozzá igénybe. A munkaalapú rendszer egyik fő ideológiai jellemzője, ami az adórendszerben megjelenik, hogy a piacot nem tekinti jövedelemszerző faktornak, így nem is számít fel érte adót, mintha az ingyen lenne. Ez az ami torzulást visz a mégiscsak piacgazdasági logika alapján működő munkaalapú rendszerbe. Ez a torzulás ugyan nem borítja fel a rendszert, de működési zavarokat okoz. 

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.