Baranyai József 

 

B-modell

  


KÜLFÖLDÖN DOLGOZÓ MAGYAROK


A külföldön dolgozó magyarok száma az elmúlt év egyik leginkább vitatott kérdése volt. A hivatalos adatként kezelt 300 ezer fő még bőven alatta van az egyes szakértők által emlegetett kritikus értéknek, ami szerintük 500 ezer fő. A szakértők szerint ha egy tízmilliós országban az 500 ezer főt meghaladja az aktív munkaerő kivándorlása, akkor a folyamat önmagát gerjesztő láncreakcióvá válik. Az itt maradókra még több teher hárul az állam fenntartása, a nyugdíjak fedezetének előteremtése miatt, ezért rosszabbodik a helyzet, emiatt pedig még többen mennek el.

Ezért sem mindegy, hogy 300 ezer fő vagy több mint 1 millió magyar dolgozik külföldön. És nem mindegy, hogy a kormány által említett 300 ezer ember vagy több mint 1 millió magyar nem fizet Magyarországon járulékot és adót, telefonadót, tranzakciós adót mert külföldön dolgozik. Nagyon nem mindegy, hogy 300 ezerrel vagy 1 millióval kevesebben vásárolnak itthon élelmiszert, cipőt, ruhát, benzint, mert helyettük a kieső fogyasztási adó miatt az itthon maradóknak kell több terhet vállalni, az itthon maradóknak kell pótolni a külföldön dolgozók miatti kiesést.

A hivatalos álláspont szerint 300 ezer fő dolgozik külföldön, csakhogy a hazautalt pénz - ami az egyetlen biztos adatot jelenti - 2014-ben 930 milliárd forint volt, amiből az a következtetés vonható le, hogy jóval nagyobb lehet a külföldön dolgozók száma 300 ezer főnél. 300 ezer főre vetítve a 930 milliárd forint utalást azt jelenti, hogy minden egyes külföldön dolgozó magyar 250 ezer forintot utalt havonta. Ez alig kevesebb mint amennyit a legtöbb kint dolgozó magyar keres, csakhogy a fizetésből lakni kell, albérletet, rezsit fizetni, élelemre, ruhára, közlekedésre, utazásra költeni. Másrészt a felmérések azt mutatják, hogy a külföldön dolgozó magyarok több mint fele nem is utal haza, mert feléli vagy félreteszi rosszabb napokra és vannak akik a továbblépés fedezetére gyűjtenek. Sokan családdal együtt vannak kint, ott szó se lehet utalásról, mert a család feléli. Az is szempont, hogy sokan nem utalnak, hanem amikor hazajönnek készpénzben adják oda az itthoniaknak szánt támogatást.
 
Lehet különböző változatokat felállítani, de a hitelesnek mondható felméréseket és információkat figyelembe véve kialakul egy valószínűnek mondható képlet, ami alapján a külföldön dolgozó magyarok száma 1-1,2 millióra tehető. Közülük legfeljebb 50 % vagyis 500-600 ezer fő utal haza pénzt, aminek átlagos évi összege 1,5-1,8 millió forintra tehető, havi átlagos összege pedig 120-150 ezer forintra. Ez egy átlag, amiben benne van annak a havi 50-60 ezer forintos utalása aki pultosként vagy takarítóként dolgozik  és benne van a Londonban dolgozó altatóorvos vagy a Berlinben dolgozó informatikus havi több százezer forintot kitevő utalása is.

Természetesen lehet a számokon vitatkozni, de sokkal fontosabb kérdés ennél az, hogy ki ezért a felelős és létezik-e megoldás a folyamat megállítására illetve megfordítására?

Ki a felelős? Nyilván nem az egyén, hanem az a politika, aki a rendszert alakítja, azt a rendszert, ami behatárolja az egyén boldogulásának lehetőségeit. Létezik megoldás a folyamat megállítására és megfordításra? Igen! Létezik kipróbált, bevált, alkalmazható megoldás, ami mintaként szolgálhat, olyan mintaként, ami más-más területen akár több tízezer magyar külföldön történő foglalkoztatására nyújthat lehetőséget, havi 500 ezer és 1,5 millió forint közötti nettó jövedelemmel, úgy, hogy a munkavállaló 5-10 hetet külföldön dolgozik, utána pedig 2-4 hetet itthon tölt, és ami lényeges, a magyar költségvetésbe fizet adót és járulékot és jövedelmének jelentős részét Magyarországon költi el fogyasztásra.

Már létezik egy olyan foglalkoztatási modell, ami úgy biztosít külföldi munkát havi nettó 600 ezer és 1 millió forint közötti bérért magyar munkavállalóknak, hogy az itthoni életet sem kell feladni. A munkavállaló a jövedelme után Magyarországon fizet adót és járulékot, tehát jogosult lesz a magas jövedelme utáni magas magyar nyugdíjra is. A munkára szakképzett - OKJ-s végzettség is megfelel - felnőtt ápolók és általános ápolók jelentkezhetnek, a végzendő munka pedig skandináv országokban idősgondozás, illetve otthon ápolás. A foglalkoztató már a négy hónapos felkészítő tanfolyam alatt 300 ezer forintos ösztöndíjat fizet, viszont  a munkavállalónak 2 évre szóló hűségnyilatkozatot kell aláírni.

Más területen is hasonló módon megszervezhető lenne a külföldön történő foglalkoztatás, csak nem arra kellene várni, hogy majd magától megoldódik, majd az önérdekű szerveződés révén létrejönnek ilyen foglalkoztatók.  Az államnak kellene forrást biztosítani erre, pályázatokat kellene kiírni és akkor elindulna a folyamat. Egymást követően jönnének létre a foglalkoztatók, akik megkeresik a külföldi munkalehetőségeket, felveszik a kapcsolatot a külföldre igyekvő magyarokkal és összeszervezik az egész folyamatot, ami egy idő után bejáratott módon működik majd. Nem csupán tanösvényekre, ároktisztításra kellene forrást biztosítani, hanem a létező és súlyos problémák megoldására is.

Ami biztos, hogy egy ilyen típusú foglalkoztatási lehetőség hazahozna magyarokat külföldről, de ami még fontosabb, hogy sokakat megállítana abban, hogy külföldi letelepedéssel vállaljanak külföldi munkát. És az állam oldaláról nézve ez a leglényegesebb, mert az ilyen foglalkoztatók által alkalmazott magyar munkavállalók az évnek legalább a harmadát itthon töltik, itthon van a családjuk, itthon nevelnek gyereket, a magyar költségvetésbe fizetnek adót és járulékot és itthon fogyasztanak.

Tartalom

Foglalkoztatás 1 menüpont alatti tartalom:
Munkaalapú rendszer

Foglalkoztatás 2 menüpont alatti tartalom:
Adószisztéma

Foglalkoztatás 3 menüpont alatti tartalom:
Elosztás és politika

Foglalkoztatás 4 menüpont alatti tartalom:
Szembe a jövővel

_____________________________________________________________________________


FOGLALKOZTATÁS

MAGYARORSZÁGON


Magyarországon a foglalkoztatás mást jelent számokban és mást a valóságban. A statisztika szerint a 2015 április-június közötti időszakot vizsgálva a foglalkoztatottak létszáma 4 millió 201 ezer fő volt, ami az előző évi adathoz viszonyítva azt jelzi, hogy 126 ezer fővel többen dolgoztak. A 4 millió 201 ezer főből 4 millió 167 ezer tartozott a 15–64 évesek korcsoportjába.  A 15–64 éves korcsoportba tartozó 4 millió 167 ezer főből 2 millió 261 ezer fő volt férfi és 1 millió 906 ezer fő pedig nő. A Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint ebben az időszakban  71 551 betöltetlen munkahely volt Magyarországon és 384 700 fő álláskereső.

A számok bűvöletéből a realitás talajára visszazökkenve nem kerülhető meg a kérdés, hogy a 4 millió 201 ezer fő foglalkoztatottból hányan dolgoztak illetve dolgoznak itthon Magyarországon? 

Hányan fizetnek Magyarországon egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot, hányan fizetnek itthon adót, amiből bevétele van a költségvetésnek?  De ennek ismeretében még mindig nem lenne valós  a kép, ugyanis a foglalkoztatottak igen jelentős része, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2011 végén 734 600 köztisztviselő és közalkalmazott dolgozott valamilyen költségvetési intézménynél és kapta a  költségvetésből a fizetését. Ez azt jelenti, hogy a 4 millió 201 ezer fő foglalkoztatottból  734 ezer fő mint tisztviselő illetve alkalmazott abból a bérből fizette a költségvetés számára a járulékokat és az adót, amit a költségvetésből számára kifizettek vagyis jóval többet vitt el a költségvetésből, mint abba adó és járulékok formájában befizetett.

A valóság újabb szeletével pedig akkor szembesülhettünk, amikor újságok arról cikkeztek, hogy nem találni munkást a munkaalapú Magyarországon. Mint olvashattuk, a vendéglátósok pánikoltak, mert  a nyári szezonra ott álltak szakács, felszolgáló, pultos nélkül, a dolgozók elmentek Németországba, hajókra vagy éppen a többet fizető vendéglátósokhoz. 

Ezt követően, a témát alaposabban elemezve kiderült, hogy nem csupán a vendéglátásban hiányzik a munkaerő, hanem szinte mindenhol. Sőt, a kormány adatai szerint nem is a vendéglátásban a legrosszabb a helyzet, nagyobb baj van a kórházaknál, építkezéseken, gyárakban, ahol hasonlóan munkaerő hiánnyal küzdenek. De már nem csupán szakképzettséget igénylő munkakörökbe keresnek munkavállalókat, hanem a képzetlenek által betölthető vagy rövid idejű betanítással ellátható munkakörökbe is, például takarítókat, utcaseprőket, rakodókat, gyári összeszerelőket, betanított szalagmunkásokat. A kérdés, hova lettek, hol dolgoznak a magyar emberek?

Ez legalább annyira izgalmas és mitikus kérdés, mint az, hogy miből áll össze a magyar gazdaság növekedése. Azt tudjuk, hogy 2015-ben nagyjából 2,8 %-os lett a magyar GDP növekedése. A nagy kérdés az, hogy ez miből áll össze?  

A külföldön dolgozó magyarok az ismert adatok szerint 1 év alatt 930 milliárd forintot utalnak haza, ennek elköltéséből származó bevétel önmagában 3 %-os gazdasági növekedést jelenthet. Az előzetes jelzések szerinti az évi 2000 milliárd forintot kitevő uniós támogatás - ami 2014-ben 1840 milliárd forint volt - felhasználása 6,6 %-os gazdasági növekedést hozhat, ami összesen már 9,6 %-os gazdasági növekedés lenne, és akkor még nem számoltunk az autógyártásból, az összeszerelő üzemek és más iparágak tevékenységéből származó gazdasági növekedéssel, amit csupán 1 %-nak véve, már jóval túl vagyunk a 10 %-os gazdasági növekedésen, ami jóval több mint az említett, statisztika szerinti 2,8 %-os növekedés. 

Abba meg belegondolni is rossz, mi lehet majd akkor ha megszűnik az uniós támogatás és ezzel kiesik a magyar GDP 6 %-ával egyező többlet gazdasági teljesítmény, ami kell ahhoz, hogy létrejöjjön a statisztika szerinti 2,8 %-os növekedés. Lehet, hogy negatív tartományba kerülne a növekedés? 

Visszatérve a foglalkoztatás kérdésköréhez, azt azért érdemes megemlíteni, hogy a 2010-es kormányváltást követően az volt a cél, hogy 5 millió ember dolgozzon Magyarországon és akkor rendben leszünk. 

A jelenlegi helyzet az, hogy a statisztika szerint már 4 millió 201 ezer fő a foglalkoztatotti létszám, és csupán 384 700 fő az álláskereső, amiből egyszerű összeadással látható, hogy az 5 millió foglalkoztatott talán örökre beteljesületlen kívánság marad. Feltételezve, hogy a 384 700 fő álláskereső mindegyike talál munkát, akkor a jelenlegi 4 millió 201 ezer fő a foglalkoztatotti létszám 4 millió 585 ezer főre emelkedik és ez majd félmillióval kevesebb 5 milliónál. Márpedig a statisztika szerint nincs több emberünk aki dolgozik vagy dolgozni akar.

Egyébként a magyar embereket nem igazán villanyozzák fel a statisztikai adatok, az, hogy 4,2 millió vagy 4,5 millió magyar foglalkoztatott van, sokkal inkább érdekli őket, hogy ki fizet járulékot és adót a magyar költségvetésbe és kiket tart el a magyar költségvetés. És az is fontos, hogy ki fizet úgy járulékot és adót a költségvetésbe, hogy ebből a költségvetésből kapja a bérét és abból a bérből fizeti vissza a költségvetésbe a közterheket. 

Egyáltalán a statisztika szerint ki számít magyar foglalkoztatottnak? Aki magyar állampolgár? Ha ez alapján készülne a statisztika akkor beleszámíthatók azok a román, szlovák vagy ukrán lakosok is akik magyar állampolgárságot kaptak. Hány fő lehet a 4,2 millió foglalkoztatottból, aki külföldön dolgozik és nem fizet se adót, se járulékot a magyar költségvetésbe?

Jogosnak mondható kérdés, hogy mi a fontosabb? Az, hogy hány magyar foglalkoztatott van, vagy az, hogy hány magyar munkavállaló fizet járulékot és adót a magyar költségvetésbe? A magyar költségvetésbe járulékot és adót fizető foglalkoztatottak szemszögéből nézve nem túl lelkesítő adat, hogy a statisztika szerint ugyan 4,2 millió foglakoztatott van, de ebből hozzávetőlegesen 2,2 millió fő lehet aki tevékenységével, és nem a költségvetésből származó béréből fizetett járulék- és adófizetésével gyarapítja a költségvetést.

A 4,2 millióból levonható az a 734 ezer fő, aki a költségvetésből kapja a fizetését és ebből fizet a költségvetésbe adót és járulékot. Ez a foglalkoztatotti létszám a költségvetés bevételeit illetően inkább csökkentő, mint növelő tényező. Ezt levonva a 4,2 millióból máris 3,5 millióra apad az a létszám, akik a költségvetés bevételeit növelhetik és nem a kiadási oldalon kell számolni velük. De még ez is tovább csökken, mert az így maradó 3,5 millió foglalkoztatotti létszámból kiesik a külföldön dolgozó magyarok köre, akik sem adót, sem járulékokat nem fizetnek a magyar költségvetésbe. Hogy ők akkor miért szerepelnek Magyarország foglalkoztatotti statisztikájában, arra nehéz jó választ találni, arra már könnyebb, hogy hány magyar dolgozik külföldön.

Léteznek különböző felmérések, de ami közülük a leginkább hiteles lehet az a hazautalt pénz mértékéből eredeztethető becslés. A külföldön dolgozó magyarok által hazautalt összeg 930 milliárd forint, ami alapján a külföldön dolgozó magyarok becsült száma több mint 1 millió fő, de inkább 1,2 - 1,3 millió fő lehet. 

Amennyiben a kormány által említett 300 ezer fő lenne a külföldön dolgozó magyarok száma, akkor ez azt jelentené, hogy minden egyes külföldön dolgozó magyar hazautalná teljes jövedelmét, nem fizetne szállást, nem étkezne, nem költene semmire. Ez így nyilvánvaló képtelenség, ráadásul a magyarok közel fele, vagy több mint fele nem utal haza, mert kint van a családja, mert elkölti jövedelemét, sokan hazautazva készpénzben adják át az itthoniaknak szánt pénzt és nem utalnak. Akik utalnak, azok pedig a szállásra, megélhetésre, közlekedésre, ruházkodásra, szórakozásra fordított kiadások után megmaradó összegből teszik ezt.

A külföldön dolgozó magyarok se járulékot, se adót nem fizetnek a magyar költségvetésbe, de ami a nagyobb probléma, hogy nem is fogyasztanak Magyarországon. Az 1 millió fő fogyasztásának kiesése miatt - a magyar lakosság egytizede - a költségvetés igen jelentős fogyasztási adóbevételtől esik el. Közismert, hogy a magyar adórendszer a fogyasztásra  fókuszál. Ezt valamelyest ellentételezi a hazautalt pénzből generálódó fogyasztás, ami a fő tényező lehet a kiskereskedelem forgalmának növekedésében.

A külföldön dolgozó magyarok 1 millió fős létszámával csökkentve az előző számítások alapján már 3,5 millióra apadt foglalkoztatotti létszámot, marad 2,5 millió fő. Ebből levonva a nagyjából 300 ezer fő közmunkás létszámát marad 2,2 millió foglakoztatott,  vagyis hozzávetőlegesen 2,2 millió magyar munkavállaló az, aki tevékenységével valamint járulék- és adófizetésével is gyarapítja a magyar költségvetést.

Mindez csupán elvi vagy statisztikai kérdés lenne, ha ebből nem az következne, hogy a kieső bevételt az itthon lévőktől szedi be az állam, úgy, hogy újabb és újabb, főként a fogyasztást terhelő adókat vezet be, ami az életszínvonal egyre mélyebb szintre történő süllyedését eredményezi. Mert az állam fenntartása így sem kerül kevesebbe és a költségvetés sem költ kevesebbet, ezért akit elérnek, aki foglakoztatott és Magyarországon dolgozik a versenyszférában és főként aki Magyarországon fogyaszt, arra lehet ráterhelni azt, ami az előzőekben említettek miatt kiesik.

Egy ilyen helyzetben nagyon méltánytalan és visszatetsző dolog, hogy az állam egyes rétegeknek indokolatlanul csökkenti az adóterheit és ingyen biztosítja  a magyar piac használatát hatalmas jövedelmek képződéséhez. 

A külföldi jövedelemtulajdonosok, akik Magyarországon nem fogyasztanak, így nem fizetnek fogyasztási adókat, de a magyar piac használata révén jutnak magas jövedelemhez, kirívóan, egyedülállóan alacsony, 15 %-os jövedelemadóval vihetik ki az országból a jövedelmüket és helyettük az itt élő és itt fogyasztó, többségében alacsony jövedelmű magyarok fizetnek a 46-féle új adó formájában.

Ez így nem tekinthető arányos és egyenlő teherviselésnek.

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.