B-modell
Baranyai József
B-modell
A
külföldön dolgozó magyarok száma az elmúlt év egyik leginkább vitatott
kérdése volt. A hivatalos adatként kezelt 300 ezer fő még bőven alatta
van az egyes szakértők által emlegetett kritikus értéknek, ami
szerintük 500 ezer fő. A szakértők szerint ha egy tízmilliós országban
az 500 ezer főt meghaladja az aktív munkaerő kivándorlása, akkor a
folyamat önmagát gerjesztő láncreakcióvá válik. Az itt maradókra még
több teher hárul az állam fenntartása, a nyugdíjak fedezetének
előteremtése miatt, ezért rosszabbodik a helyzet, emiatt pedig még
többen mennek el.
Ezért sem mindegy, hogy 300 ezer fő vagy
több mint 1 millió magyar dolgozik külföldön. És nem mindegy, hogy a
kormány által említett 300 ezer ember vagy több mint 1 millió magyar
nem fizet Magyarországon járulékot és adót, telefonadót, tranzakciós
adót mert külföldön dolgozik. Nagyon nem mindegy, hogy 300 ezerrel vagy
1 millióval kevesebben vásárolnak itthon élelmiszert, cipőt, ruhát,
benzint,
mert helyettük a kieső fogyasztási adó miatt az itthon maradóknak kell
több terhet vállalni, az itthon maradóknak kell pótolni a külföldön
dolgozók miatti kiesést.
A hivatalos álláspont szerint 300 ezer
fő dolgozik külföldön, csakhogy a hazautalt pénz - ami az egyetlen
biztos adatot jelenti - 2014-ben 930 milliárd forint volt, amiből az a
következtetés vonható le, hogy jóval nagyobb lehet a külföldön dolgozók
száma 300 ezer főnél. 300 ezer főre vetítve a 930 milliárd forint
utalást azt jelenti, hogy minden egyes külföldön dolgozó magyar 250
ezer forintot utalt havonta. Ez alig kevesebb mint amennyit a legtöbb
kint dolgozó magyar keres, csakhogy a fizetésből lakni kell,
albérletet, rezsit fizetni, élelemre, ruhára, közlekedésre, utazásra
költeni. Másrészt a felmérések azt mutatják, hogy a külföldön dolgozó
magyarok több mint fele nem is utal haza, mert feléli vagy félreteszi
rosszabb napokra és vannak akik a továbblépés fedezetére gyűjtenek.
Sokan családdal együtt vannak kint, ott szó se lehet utalásról, mert a
család feléli. Az is szempont, hogy sokan nem utalnak, hanem amikor
hazajönnek készpénzben adják oda az itthoniaknak szánt támogatást.
Lehet
különböző változatokat felállítani, de a hitelesnek mondható
felméréseket és információkat figyelembe véve kialakul egy valószínűnek
mondható képlet, ami alapján a külföldön dolgozó magyarok száma 1-1,2
millióra tehető. Közülük legfeljebb 50 % vagyis 500-600 ezer fő utal
haza pénzt, aminek átlagos évi összege 1,5-1,8 millió forintra tehető,
havi átlagos összege pedig 120-150 ezer forintra. Ez egy átlag, amiben
benne van annak a havi 50-60 ezer forintos utalása aki pultosként vagy
takarítóként dolgozik és benne van a Londonban dolgozó
altatóorvos vagy a Berlinben dolgozó informatikus havi több százezer
forintot kitevő utalása is.
Természetesen lehet a számokon
vitatkozni, de sokkal fontosabb kérdés ennél az, hogy ki ezért a
felelős és létezik-e megoldás a folyamat megállítására illetve
megfordítására?
Ki a felelős? Nyilván nem az egyén, hanem az a
politika, aki a rendszert alakítja, azt a rendszert, ami behatárolja az
egyén boldogulásának lehetőségeit. Létezik megoldás a folyamat
megállítására és megfordításra? Igen! Létezik kipróbált, bevált,
alkalmazható megoldás, ami mintaként szolgálhat, olyan mintaként, ami
más-más területen akár több tízezer magyar külföldön történő
foglalkoztatására nyújthat lehetőséget, havi 500 ezer és 1,5 millió
forint közötti nettó jövedelemmel, úgy, hogy a munkavállaló 5-10 hetet
külföldön dolgozik, utána pedig 2-4 hetet itthon tölt, és ami lényeges,
a magyar költségvetésbe fizet adót és járulékot és jövedelmének
jelentős részét Magyarországon költi el fogyasztásra.
Már
létezik egy olyan foglalkoztatási modell, ami úgy biztosít külföldi
munkát havi nettó 600 ezer és 1 millió forint közötti bérért magyar
munkavállalóknak, hogy az itthoni életet sem kell feladni. A
munkavállaló a jövedelme után Magyarországon fizet adót és járulékot,
tehát jogosult lesz a magas jövedelme utáni magas magyar nyugdíjra is.
A munkára szakképzett - OKJ-s végzettség is megfelel - felnőtt ápolók
és általános ápolók jelentkezhetnek, a végzendő munka pedig skandináv
országokban idősgondozás, illetve otthon ápolás. A foglalkoztató már a
négy hónapos felkészítő tanfolyam alatt 300 ezer forintos ösztöndíjat
fizet, viszont a munkavállalónak 2 évre szóló
hűségnyilatkozatot
kell aláírni.
Más területen is hasonló módon megszervezhető
lenne a külföldön történő foglalkoztatás, csak nem arra kellene várni,
hogy majd magától megoldódik, majd az önérdekű szerveződés révén
létrejönnek ilyen foglalkoztatók. Az államnak kellene forrást
biztosítani erre, pályázatokat kellene kiírni és akkor elindulna a
folyamat. Egymást követően jönnének létre a foglalkoztatók, akik
megkeresik a külföldi munkalehetőségeket, felveszik a kapcsolatot a
külföldre igyekvő magyarokkal és összeszervezik az egész folyamatot,
ami egy idő után bejáratott módon működik majd. Nem csupán
tanösvényekre, ároktisztításra kellene forrást biztosítani, hanem a
létező és súlyos problémák megoldására is.
Ami biztos, hogy egy
ilyen típusú foglalkoztatási lehetőség hazahozna magyarokat
külföldről, de ami még fontosabb, hogy sokakat megállítana abban, hogy
külföldi letelepedéssel vállaljanak külföldi munkát. És az állam
oldaláról nézve ez a leglényegesebb, mert az ilyen foglalkoztatók által
alkalmazott magyar munkavállalók az évnek legalább a harmadát itthon
töltik, itthon van a családjuk, itthon nevelnek gyereket, a magyar
költségvetésbe fizetnek adót és járulékot és itthon fogyasztanak.
Magyarországon a
foglalkoztatás
mást jelent számokban és mást a valóságban. A statisztika szerint a
2015 április-június közötti időszakot vizsgálva a foglalkoztatottak
létszáma 4 millió 201 ezer fő volt, ami az előző évi adathoz
viszonyítva azt jelzi, hogy 126 ezer fővel többen dolgoztak. A 4 millió
201 ezer főből 4 millió 167 ezer tartozott a 15–64 évesek
korcsoportjába. A 15–64 éves korcsoportba tartozó 4 millió
167
ezer főből 2 millió 261 ezer fő volt férfi és 1 millió 906 ezer fő
pedig nő. A Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint ebben az
időszakban 71 551 betöltetlen munkahely volt Magyarországon
és
384 700 fő álláskereső.
A számok bűvöletéből a realitás
talajára visszazökkenve nem kerülhető meg a kérdés, hogy a 4 millió 201
ezer fő foglalkoztatottból hányan dolgoztak illetve dolgoznak itthon
Magyarországon?
Hányan fizetnek
Magyarországon egészségbiztosítási
járulékot és nyugdíjjárulékot, hányan fizetnek itthon adót, amiből
bevétele van a költségvetésnek? De ennek ismeretében még
mindig
nem lenne valós a kép, ugyanis a foglalkoztatottak igen
jelentős
része, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2011 végén 734
600 köztisztviselő és közalkalmazott dolgozott valamilyen költségvetési
intézménynél és kapta a költségvetésből a fizetését. Ez azt
jelenti, hogy a 4 millió 201 ezer fő foglalkoztatottból 734
ezer
fő mint tisztviselő illetve alkalmazott abból a bérből fizette a
költségvetés számára a járulékokat és az adót, amit a költségvetésből
számára kifizettek vagyis jóval többet vitt el a költségvetésből, mint
abba adó és járulékok formájában befizetett.
A valóság újabb
szeletével pedig akkor szembesülhettünk, amikor újságok arról
cikkeztek, hogy nem találni munkást a munkaalapú Magyarországon. Mint
olvashattuk, a vendéglátósok pánikoltak, mert a nyári
szezonra
ott álltak szakács, felszolgáló, pultos nélkül, a dolgozók elmentek
Németországba, hajókra vagy éppen a többet fizető
vendéglátósokhoz.
Ezt
követően, a témát alaposabban elemezve kiderült, hogy nem csupán a
vendéglátásban hiányzik a munkaerő, hanem szinte mindenhol. Sőt, a
kormány adatai szerint nem is a vendéglátásban a legrosszabb a helyzet,
nagyobb baj van a kórházaknál, építkezéseken, gyárakban, ahol hasonlóan
munkaerő hiánnyal küzdenek. De már nem csupán szakképzettséget igénylő
munkakörökbe keresnek munkavállalókat, hanem a képzetlenek által
betölthető vagy rövid idejű betanítással ellátható munkakörökbe is,
például takarítókat, utcaseprőket, rakodókat, gyári összeszerelőket,
betanított szalagmunkásokat. A kérdés, hova lettek, hol dolgoznak a
magyar emberek?
Ez legalább annyira izgalmas és mitikus kérdés,
mint az, hogy miből áll össze a magyar gazdaság növekedése. Azt tudjuk,
hogy 2015-ben nagyjából 2,8 %-os lett a magyar GDP növekedése. A nagy
kérdés az, hogy ez miből áll össze?
A külföldön dolgozó magyarok az ismert adatok szerint 1 év alatt 930 milliárd forintot utalnak haza, ennek elköltéséből származó bevétel önmagában 3 %-os gazdasági növekedést jelenthet. Az előzetes jelzések szerinti az évi 2000 milliárd forintot kitevő uniós támogatás - ami 2014-ben 1840 milliárd forint volt - felhasználása 6,6 %-os gazdasági növekedést hozhat, ami összesen már 9,6 %-os gazdasági növekedés lenne, és akkor még nem számoltunk az autógyártásból, az összeszerelő üzemek és más iparágak tevékenységéből származó gazdasági növekedéssel, amit csupán 1 %-nak véve, már jóval túl vagyunk a 10 %-os gazdasági növekedésen, ami jóval több mint az említett, statisztika szerinti 2,8 %-os növekedés.
Abba
meg belegondolni is rossz, mi lehet majd akkor ha megszűnik az uniós
támogatás és ezzel kiesik a magyar GDP 6 %-ával egyező többlet
gazdasági teljesítmény, ami kell ahhoz, hogy létrejöjjön a statisztika
szerinti 2,8 %-os növekedés. Lehet, hogy negatív tartományba kerülne a
növekedés?
Visszatérve a foglalkoztatás kérdésköréhez,
azt azért érdemes megemlíteni, hogy a 2010-es kormányváltást követően
az volt a cél, hogy 5 millió ember dolgozzon Magyarországon és akkor
rendben leszünk.
A jelenlegi helyzet az, hogy
a statisztika szerint már
4 millió 201 ezer fő a foglalkoztatotti létszám, és csupán 384 700 fő
az álláskereső, amiből egyszerű összeadással látható, hogy az 5 millió
foglalkoztatott talán örökre beteljesületlen kívánság marad.
Feltételezve, hogy a 384 700 fő álláskereső mindegyike talál munkát,
akkor a jelenlegi 4 millió 201 ezer fő a foglalkoztatotti létszám 4
millió 585 ezer főre emelkedik és ez majd félmillióval kevesebb 5
milliónál. Márpedig a statisztika szerint nincs több emberünk aki
dolgozik vagy dolgozni akar.
Egyébként a magyar embereket nem
igazán villanyozzák fel a statisztikai adatok, az, hogy 4,2 millió vagy
4,5 millió magyar foglalkoztatott van, sokkal inkább érdekli őket, hogy
ki fizet járulékot és adót a magyar költségvetésbe és kiket tart el a
magyar költségvetés. És az is fontos, hogy ki fizet úgy járulékot és
adót a költségvetésbe, hogy ebből a költségvetésből kapja a bérét és
abból a bérből fizeti vissza a költségvetésbe a közterheket.
Egyáltalán
a statisztika szerint ki számít magyar foglalkoztatottnak? Aki magyar
állampolgár? Ha ez alapján készülne a statisztika akkor beleszámíthatók
azok a román, szlovák vagy ukrán lakosok is akik magyar
állampolgárságot kaptak. Hány fő lehet a 4,2 millió foglalkoztatottból,
aki külföldön dolgozik és nem fizet se adót, se járulékot a magyar
költségvetésbe?
Jogosnak mondható kérdés, hogy mi a fontosabb?
Az, hogy hány magyar foglalkoztatott van, vagy az, hogy hány magyar
munkavállaló fizet járulékot és adót a magyar költségvetésbe? A magyar
költségvetésbe járulékot és adót fizető foglalkoztatottak szemszögéből
nézve nem túl lelkesítő adat, hogy a statisztika szerint ugyan 4,2
millió foglakoztatott van, de ebből hozzávetőlegesen 2,2 millió fő
lehet aki tevékenységével, és nem a költségvetésből származó béréből
fizetett járulék- és adófizetésével gyarapítja a költségvetést.
A
4,2 millióból levonható az a 734 ezer fő, aki a költségvetésből kapja a
fizetését és ebből fizet a költségvetésbe adót és járulékot. Ez a
foglalkoztatotti létszám a költségvetés bevételeit illetően inkább
csökkentő, mint növelő tényező. Ezt levonva a 4,2 millióból máris 3,5
millióra apad az a létszám, akik a költségvetés bevételeit növelhetik
és nem a kiadási oldalon kell számolni velük. De még ez is tovább
csökken, mert az így maradó 3,5 millió foglalkoztatotti létszámból
kiesik a külföldön dolgozó magyarok köre, akik sem adót, sem
járulékokat nem fizetnek a magyar költségvetésbe. Hogy ők akkor miért
szerepelnek Magyarország foglalkoztatotti statisztikájában, arra nehéz
jó választ találni, arra már könnyebb, hogy hány magyar dolgozik
külföldön.
Léteznek különböző felmérések, de ami közülük a
leginkább hiteles lehet az a hazautalt pénz mértékéből eredeztethető
becslés. A külföldön dolgozó magyarok által hazautalt összeg 930
milliárd forint, ami alapján a külföldön dolgozó magyarok becsült száma
több mint 1 millió fő, de inkább 1,2 - 1,3 millió fő lehet.
Amennyiben
a kormány által említett 300 ezer fő lenne a külföldön dolgozó magyarok
száma, akkor ez azt jelentené, hogy minden egyes külföldön dolgozó
magyar hazautalná teljes jövedelmét, nem fizetne szállást, nem étkezne,
nem költene semmire. Ez így nyilvánvaló képtelenség, ráadásul a
magyarok közel fele, vagy több mint fele nem utal haza, mert kint van a
családja, mert elkölti jövedelemét, sokan hazautazva készpénzben adják
át az itthoniaknak szánt pénzt és nem utalnak. Akik utalnak, azok pedig
a szállásra, megélhetésre, közlekedésre, ruházkodásra, szórakozásra
fordított kiadások után megmaradó összegből teszik ezt.
A
külföldön dolgozó magyarok se járulékot, se adót nem fizetnek a magyar
költségvetésbe, de ami a nagyobb probléma, hogy nem is fogyasztanak
Magyarországon. Az 1 millió fő fogyasztásának kiesése miatt - a magyar
lakosság egytizede - a költségvetés igen jelentős fogyasztási
adóbevételtől esik el. Közismert, hogy a magyar adórendszer a
fogyasztásra fókuszál. Ezt valamelyest ellentételezi a
hazautalt
pénzből generálódó fogyasztás, ami a fő tényező lehet a kiskereskedelem
forgalmának növekedésében.
A külföldön dolgozó magyarok 1 millió
fős létszámával csökkentve az előző számítások alapján már 3,5 millióra
apadt foglalkoztatotti létszámot, marad 2,5 millió fő. Ebből levonva a
nagyjából 300 ezer fő közmunkás létszámát marad 2,2 millió
foglakoztatott, vagyis hozzávetőlegesen 2,2 millió magyar
munkavállaló az, aki tevékenységével valamint járulék- és
adófizetésével is gyarapítja a magyar költségvetést.
Mindez
csupán elvi vagy statisztikai kérdés lenne, ha ebből nem az következne,
hogy a kieső bevételt az itthon lévőktől szedi be az állam, úgy, hogy
újabb és újabb, főként a fogyasztást terhelő adókat vezet be, ami az
életszínvonal egyre mélyebb szintre történő süllyedését eredményezi.
Mert az állam fenntartása így sem kerül kevesebbe és a költségvetés sem
költ kevesebbet, ezért akit elérnek, aki foglakoztatott és
Magyarországon dolgozik a versenyszférában és főként aki Magyarországon
fogyaszt, arra lehet ráterhelni azt, ami az előzőekben említettek miatt
kiesik.
Egy ilyen helyzetben nagyon méltánytalan és visszatetsző
dolog, hogy az állam egyes rétegeknek indokolatlanul csökkenti az
adóterheit és ingyen biztosítja a magyar piac használatát
hatalmas jövedelmek képződéséhez.
A külföldi
jövedelemtulajdonosok,
akik Magyarországon nem fogyasztanak, így nem fizetnek fogyasztási
adókat, de a magyar piac használata révén jutnak magas jövedelemhez,
kirívóan, egyedülállóan alacsony, 15 %-os jövedelemadóval vihetik ki az
országból a jövedelmüket és helyettük az itt élő és itt fogyasztó,
többségében alacsony jövedelmű magyarok fizetnek a 46-féle új adó
formájában.
Ez így nem tekinthető arányos és egyenlő teherviselésnek.
A
szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom
magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi
oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.
Az
így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.