NAGYHATALOM ...

A B-modell szerinti EU mint nagyhatalom képes lenne megvédeni határait, kisöpörné a terrorizmust Európából. Befogadna üldöztetés elől menekülőket, de elsősorban az EU határain kívül létesítendő befogadó táborokban és térségekben biztosítana védelmet, biztonságot, méltó ellátást számukra. A modell szerint az EU mint nagyhatalom a határain kívül, főként Görögországban hozna létre hatalmas menekülttáborokat, uniós védelemmel, felügyelettel és ellátással, itt történne a menekültek regisztrálása és a menedékkérelmek elbírálása is. A más útvonalakon az Unió területére érkező menekülteket is ide szállítanák vissza.

Görögországban épülne meg az a hatalmas ellátó bázis is, amely a szíriai hazatelepítéshez jelentené a háttérbázist, logisztikát, felvonulási területet. Ez Görögország számára uniós forrásokból olyan bevételt biztosítana, hogy hosszú időre megoldódna gazdasági növekedése és nagy létszámú görög munkavállaló foglalkoztatása, egyben sok görög vállalkozásnak folyamatos piacot, megrendelést biztosítana.

A B-modell szerinti EU mint nagyhatalom a gazdasági növekedést segítve jóval hatékonyabban lépne fel külföldi piacok megszerzéséért, a határain belül pedig a jóléti fogyasztás terítésével serkentené a felzárkózó térségek gazdasági fejlődését. A 21. század technikáját használva, eus közösségi oldalak és weboldalak segítenék az információ gyors továbbítását, az uniós polgárok közösségépítését, az új lehetőségek megismertetését. Az EU által létesített online kereskedőházak több százezer fiatal részére biztosítanának új munkalehetőséget, az EU gazdasága számára pedig a külföldön elérhető kereslet begyűjtését, becsatornázását.

A B-modell szerinti Európai Uniót mint nagyhatalmat irányító politikai tanács tagjai annak tudatában hoznák meg döntéseiket, hogy ők nem csupán egy kisebb vagy nagyobb nemzetállam vezetői, hanem egy 530 millió fős lakossággal bíró nagyhatalom legfelsőbb politikai vezetésének egyenrangú tagjai.

BEFOGADÁS VAGY HAZATELEPÍTÉS ?

Világosan kirajzolódik az európai menekültválság kezelését, a menekültek jövőbeni státuszát illetően a két markáns, egymással ütköző álláspont: befogadás vagy hazatelepítés. E két álláspont körüli viták nem csupán a menekültek sorsát, de az Európai Unió jövőjét is jelentősen befolyásolhatják.

A hazatelepítéshez olyan védett zónákat kellene kialakítani, ahol garantálni lehet a visszatelepített menekültek biztonságát, működnek az alapvető közüzemi szolgáltatások, és az itt létesített menekülttáborokban biztosítottak a szükséges feltételek, az elhelyezés, élelmezés, orvosi ellátás.

A hazatelepítést támogatók többsége úgy gondolja, hogy ehhez elkerülhetetlen az Európai Unió fegyveres beavatkozása a válságövezetben és az ezt megelőző egyeztetés Oroszországgal és az Egyesült Államokkal. A hazatelepítés mellett érvelők szerint egy átmeneti időszakra szóló ideiglenes menekültstátuszt kellene adni azoknak, akiknek szabályszerű regisztrálása és azonosításuk megtörtént és nem jelentenek kockázatot.

Mindez a jelen helyzetben csupán egy következő lépést jelenthet, ugyanis a hatóságok fő gondja egyenlőre az, hogy a menekültek több mint 80 %-áról nem tudni kik ők, valóban azok-e, akiknek mondják magukat. Több százezerre tehető azok száma is, akikről nem lehet tudni, hogy milyen néven, milyen célból, milyen okból jöttek Európába.

Több tízezer Szíriában zsákmányolt útlevél került az Iszlám Állam birtokába, sőt, olyan szíriai kormányhivatalt is elfoglaltak, ahol biankó útleveleket lehetett kiállítani. Két párizsi merénylő is ilyen szír útlevéllel regisztrált Görögországban. Akik ilyen útlevéllel regisztrálnak, ezt követően belépve a schengeni övezetbe hasonlóan szabadon, ellenőrizetlenül mozoghatnak szinte egész Európában, mint azok akik szabályosan lépték át a schengeni határt. Az ujjlenyomat vétele egy újabb szűrést biztosíthatna, de az lassú és nehézkesen halad. A német hatóságok szerint csupán a migránsok tizedétől tudtak ujjlenyomatot venni az elmúlt hónapokban.

A befogadás vagy hazatelepítés kérdését megelőzi a jelen feszítő problémája, az, hogy adott napon, adott helyen mi legyen a menekültekkel, hogyan lehet biztosítani elhelyezésüket és ellátásukat.

Olyan toleráns országokban is mint Ausztria vagy Svédország szinte hétről hétre változik és inkább szigorodik a hozzáállás. Már Ausztriában is más lett a helyzet, mint amikor autókkal jöttek Magyarországra a Keleti pályaudvarhoz a menekültekért. Egy új felmérés szerint az osztrákok 70 %-a csupán ideiglenes tartózkodás lehetőséget biztosítana a menekülteknek a háború befejezéséig, azzal a kikötéssel, hogy utána minden menekültnek vissza kell térni a hazájába.

Unió 2

_____________________________________________________________________________

AZ EU MINT

NAGYHATALOM

A világnak van egy olyan térsége ahol mérhetetlen gazdagság lapul a föld mélyében, ahol az olajbevételekből az emberek akár munka nélkül is jólétben élhetnének, ahol ismeretlen fogalom lehetne a nyomor és a nélkülözés. Ezzel szemben a szörnyű valóság az, hogy éheznek, nincs közműszolgáltatás, nincs ellátás és aki teheti pánikszerűen menekül onnan. Az ott élők naponta szemtanúi ártatlanok lemészárlásának, brutális kivégzéseknek, kegyetlen kínzásoknak, nőkkel szembeni erőszaknak. A tomboló erőszak milliókat késztet menekülésre, hogy mentsék önmaguk, gyerekeik, hozzátartozóik életét.

A politikai és vallási konfliktusok szülte erőszak miatt élhetetlenné vált térségből menekültek áradata indult el Európába. 2015-ben több mint 1 millió menekült érkezett az Európai Unió területére és ez merőben új helyzetet teremtett. Az Európai Unió jövőjén vitatkozó politikusok olyan problémával szembesültek, aminek megoldásához már nem csupán abban kell dűlőre jutni, hogy több Európa vagy több nemzet legyen a jövő uniójában. A menekültválság kezelése nemzeti szinten és közösségi szinten is új döntési helyzetet jelent, új megközelítést igényel.

De valójában az igazi kérdés már inkább az, hogy az Európai Unió képes-e, tud-e és akar-e igazi nagyhatalomként működni és fellépni? Egy olyan nagyhatalomként, melyet az Unió tagállamainak vezetőiből álló politikai tanács irányít. Mert az újkori népvándorlás megállítása, a hazatelepítéshez szükséges feltételek megteremtése csak nagyhatalmi fellépéssel biztosítható.

Bekövetkezett az a helyzet, amikor nem halogatható tovább a döntés. Egyrészt az EU határain belül lévő több mint 1 millió menekült jövőbeni sorsa és az itt létükből adódó helyzet egységes kezelése a tét. A másik tét pedig az, hogy az Európai Unió képes-e megszerezni a világ egyik legnagyobb projektjét. Szíria, Irak, Líbia és az ottani térség újjáépítése lehet a világ egyik legnagyobb projektje, aminek fedezete, az olaj, ott van a földben. Ehhez az alapfeltételek nem teremthetők meg bombázással, de még szárazföldi erők bevetésével sem. Szükséges, de kevés a szárazföldi haderő ahhoz, hogy ott felálljon egy új kormányzat, új közigazgatás, hogy megtörténjen a közműszolgáltatás helyreállítása, beinduljon az oktatás, az egészségügyi ellátás, majd szinte azonnal elinduljon az újjáépítés, lakások, lakótelepek építése, gyárak létesüljenek, elinduljon a normális élet.

Az ehhez szükséges apparátust ott nem lehet felállítani, de Európában igen. Európában van akkora létszámú menekült, akikből kiválogathatók, akik alkalmasak a kormányzati teendőkre vagy arra, hogy egy emigráns kormány tagjai legyenek. Kiválaszthatók azok, akik alkalmasak közigazgatási feladatok ellátására, az ottani közigazgatás megszervezésére, elindítására, melyhez Európa adhatná a mintát. A menekültek 70-80 %-a katonaviselt fiatal férfi, akikből felállítható lenne a szárazföldi haderő. Ennek összes költségét a térség állná, melyre az Európában felálló emigráns kormány és az Európában szerveződő haderő vállalna közös felelősséget, előre rögzített szerződésekben. Az újjáépítésre történő megbízást és a fedezetre vonatkozó garanciát ugyancsak hasonló szerződések garantálnák.

A térségben ott vannak az oroszok, ott vannak az amerikaiak, rendszeresek a bombázások, de azt senki nem akarja és nem meri bevállalni, hogy a saját nemzetének katonáit mint szárazföldi haderőt bevesse. Erre egyetlen megoldás létezhet, az onnan elüldözöttekből egy nagy létszámú, ütőképes haderő felállítása. Ehhez pedig egyedül Európában, az Európai Unióban adottak a személyi feltételek. Az Európai Unió területén lévő menekültek között legalább 600 ezer olyan fiatal, katonaviselt szír férfi van, aki alkalmas lenne katonának. Belőlük viszonylag rövid kiképzés után felállítható lenne első lépésként 100 ezer főből álló, majd akár 300 ezer főből álló haderő is. Ami fontos szempont, ők beszélik a nyelvet, rendelkeznek helyismerettel, ismerik az ottani szokásokat, a veszélyeket, az ottani gondolkodásmódot és ez a hadviselésben fontos tényező lehet.

Ők maguktól nyilván soha nem fognak összeszerveződni, de még az is kétséges, hogy egy felszabadító hadseregbe történő verbuválással kellő számban belépjenek. Nyilván motiváció kell, olyan motiváció, ami egzisztenciát, perspektívát jelent. Az Iszlám Állam hadseregébe sokan a szegénység, nincstelenség miatt léptek be, mert ott legalább volt ellátás, meg némi fizetség. Erről az oldalról közelítve, nagy számban belépnének az Európában felállítandó hadseregbe, vállalva a kiképzést, a harcot, a hosszabb idejű szolgálatot is, ha az lenne a tét, hogy a hazájukat felszabadító és az ottani békét stabilizáló haderő tagjaiként majd autót kapnak, az újjáépítés után pedig lakást is. Az EU számára ez csupán előzetes illetve gyorsan megtérülő kiadást jelentene, mert ennek fedezete, az olaj ott van a földben. Az EU autógyárai számára ez hosszú időre biztos piacot eredményezne.

Az új haderő katonájaként visszatérve hazájukba egy új leosztású társadalom anyagilag és erkölcsileg is megbecsült tagjai lehetnének. Ez számukra egy nem remélt új esélyt jelentene a felemelkedésre, a már meglévő vagy a majdani családjuk anyagi biztonságának megteremtésére. Ennek tudatában - az anyagi előnyök mellett - ez is kellő motivációt jelentene, hogy minden erejükkel, elszántságukkal harcoljanak ennek eléréséért, majd utána pedig a megtartásáért. A menekültek közül a haderő tagjai lehetnének iraki, líbiai vagy más nemzetiségű fiatal férfiak is, amennyiben nincs közük a terrorizmushoz, nem voltak tagjai a terrorizmussal kapcsolatban álló szervezetnek, fegyveres alakulatnak.

Az alakulatok kiképzésében részt vennének az uniós tagállamok, egy vagy több ezred kiképzését vállalva. A kiképzést végző tagállam adná a bevetéshez a logisztikai és a hadműveleti irányító hátteret, mely nem harcoló, hanem a harcoló alakulatot kiszolgáló és irányításában részt vállaló egységet jelentene. Ez a tagállamok részére lehetőséget jelentene, hogy taktikai és technikai képességeiket kicsiben, de élesben teszteljék. És nyilván kialakulna az EU-ban egy rangsor a felkészültségről, a sikerességről is, melyik nemzet által kiképzett alakulat a sikeresebb, hatékonyabb.

A tagállamok hasonlóan részt vállalnának az emigráns kormány kormányzati struktúrájának valamint a közigazgatásnak a kialakításában, felkészítésében, az ehhez szükséges technikai háttér biztosításában. Az alakulatok kiképzésére és a kormányzati felkészítésre vonatkozó ellentételezés is az uniós kasszába a szerződések szerint ezen célra befolyó olajbevételekből történne, egy előre megállapodott részesedés szerint. Az EU tagállamai a közös uniós iroda mellett saját képviseletet is nyithatnának a térségben, ami a tagállam újjáépítésben, közművek helyreállításában vállalt feladatait koordinálná. Az EU az azonnali bevetésre alkalmas menekültekből felállított haderő mellett egy azonnal bevethető közigazgatási apparátust is biztosítana, az apparátus tevékenységét ugyancsak a tagállamok kijelölt koordinátorai és irodái segítenék.

A menekültek oldaláról nézve, ez egy sokkal jobb alternatíva lenne, mint az, hogy sorsuk alakulására várva Európában tengődjenek, küszködjenek a beilleszkedés nehézségeivel. Hatalmas erőfeszítés kellene hozzá, hogy megfeleljenek és egy számukra új kultúra, új társadalom részesei legyenek. Szerencsés esetben találhatnak megfelelő munkát, kemény munkával megteremthetik egzisztenciájukat, de mégiscsak idegenek maradnának, míg hazájukba visszatérve valóban otthon lehetnének, nem kellene birkózni új nyelv megtanulásával, új szokások megismerésével.

A felszabadított és védett területeken az EU tagállamai a megállapodás szerint vállalnának részt az újjáépítésben. Van aki a közművek helyreállítását vállalná a tagországból hozott irányítással és szakemberekkel, helyi munkaerőt alkalmazva. Mások lakásokat vagy utakat építenének, lenne aki üzemeket, gyárakat hozna létre vagy kórházakat és iskolákat. Kivitelező cégek sokasága hozna létre képviseletet, irodákat, otthoni szakemberekkel és helyi munkaerőt alkalmazva. Az itt megjelenő cégeknek ez hídfőállás lehetne a térségben történő további terjeszkedéshez. Ez hatalmas lendületet adhatna a projektben részt vállaló tagállamok gazdasági növekedésének, mely egyben az EU lendületes gazdasági növekedését is eredményezné. Ezt önmagában egyik tagállam se tudná elérni, de az EU mint nagyhatalom igen, mert minden adott hozzá.

Hosszasan lehetne még sorolni a projektben rejlő lehetőségeket, de nem ez az igazi kérdés, hanem az, hogy az Európai Unió tagállamai akarják-e, hogy az EU nagyhatalomként működjön és lépjen fel? Lehet beszélni több Európáról meg több unióról vagy mélyebb integrációról és megerősített érdekközösségről, de amiről igazán érdemes beszélni az, hogy van-e egyetértés abban, hogy az Európai Unió, az eddigi politikai-gazdasági közösség a jövőben mint 530 millió fős nagyhatalom jelenik meg a világpolitikában, tárgyal Oroszországgal és Amerikával, megteremtve a világ egyik legnagyobb projektjének megvalósításához szükséges feltételeket.

Ehhez kapcsolódóan fontos szempont, hogy az amerikai és orosz vezetés már egyezkedik arról hogyan lehet a térségben a háborús állapotokat, a káoszt felszámolni és főként arról, hogyan alakuljon a térség jövője. Ebből az egyezségből az az Európai Unió marad ki, akinek a fő ütőkártya a kezében van, aki a területén lévő 1 millió migránsból szárazföldi haderőt tud kiállítani, azonnal működő emigráns kormányt és közigazgatást tud felállítani.

Mellesleg erre önmagában Németország is képes lenne, hiszen német területen van a migránsok nagyobb része és Németországnak megvan ehhez a gazdasági ereje is.

A döntés az EU tagállamainak vezetőitől függ. Mérlegelni kell, hogy a nagy illetve a kis és közepes tagállamok mit nyernek és mit kell feladni nekik azért, hogy egy nagyhatalom politikai vezetésének részesei legyenek. És mérlegelni kell azt is, mit veszítenek, ha elvetik ezt a lehetőséget.

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.