B-modell
Baranyai József
B-modell
A
magyar nyugdíjasok jóval többet érnek annál, hogy csupán költségvetési
tételt jelentsenek a politika számára. A magyar nyugdíjasok
tudása, kreativitása, tapasztalata olyan értékteremtő erőt képvisel,
amire szüksége van a magyar gazdaságnak.
A magyar nyugdíjasok
közül sokan aktív részesei lehetnének a magyar jövő alakításának,
kreativitásukkal, szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal
közreműködhetnének az innovációban, oktatásban és gazdaságszervezésben.
A magyar nyugdíjasok számára a foglalkoztatás tekintetében sértő és
bántó az a szemlélet, hogy kemény szabályozással távol kell tartani
őket, mert elveszik a munkát az aktív korúak elől. Ők sokkal
inkább jelentik azt a hiányzó láncszemet, azt szükséges pluszt, ami
nélkül nem lehet dinamikus gazdaságfejlesztést csinálni.
Magyarország
az innováció vonatkozásában nem valószínű, hogy nagy eredményt ér el új
termékek létrehozásában, de átütő siker várható az alkalmazás területén
létrejövő új műszaki megoldások vonatkozásában és ebben a nyugdíjas
műszakiaké lehet a vezető szerep. A magyar nyugdíjas műszakiak
valószínűen nem fognak új napelemeket kitalálni, de sok új
alkalmazást, új műszaki megoldást, új és már meglévő
megoldásokat
összeszervező rendszert alkothatnak, amelyek a napenergia segítségével
vizet szivattyúznak a talajból az öntözéshez, állattartó telepeket
hűtenek vagy fűtenek. Több ezer új megoldás születhet a nap és szél
segítségével előállítható energia helyi hasznosítására, akár garázsok,
raktárak, épületek fűtésére, hűtésére. A magyar nyugdíjasok
részvételével valószínűen kiemelkedő jelentőségű innovációk jönnének
létre a légáramlásból nyerhető hatékony energiatermelésre is,
így
például új típusú huzatgenerátorok.
Magyarországon sok olyan
nyugdíjas mérnök, technikus, szakember van aki még rendelkezik azzal a
tudással, ami ilyen műszaki megoldások létrehozáshoz szükséges. Ők még
abban a korban szerezték tudásukat, jártasságukat, amikor a készülékek
javításában nem blokkok és részegységek cseréje jelentette a megoldást.
Ők még tudják, hogyan lehet sufnikban, garázsokban összehozni
meghökkentően új és hatékony műszaki megoldásokat, például olyan
megoldásokat, amelyek korrigálhatják a klímaváltozás helyi hatásait és
számos új alkalmazást jelenthetnek a szél és a napenergia
hasznosítására, alkalmazására.
Ez a folyamat felgyorsítható és
kiteljesíthető lenne, ha az állam minden évben pályázatot írna ki ilyen
műszaki alkotásokra, ha erre is lehetne pályázati támogatást nyerni,
nem csupán kutyakozmetikára, falusi kocsmák felújítására, vagy
traktorok vásárlására. Még jobban pezsdítené a folyamatot, ha lenne az
ilyen jellegű innovációnak információs háttere, állami forrásból
működtetett weboldala.
Amikor a vidék foglalkoztatásában a
mennyiségi és minőségi ugrás a cél, akkor ennek szervezési és technikai
feltételei mellett az oktatást, a felkészítést végző személyi háttér
biztosítását is meg kell oldani, ami elképzelhetetlen jelentős számú
nyugdíjas szakember foglalkoztatása nélkül. A nyugdíjasok azok, akik
számára nem csupán megfelel, de előnyös az időszakos munkavégzés, mivel
az oktatást, felkészítést végző feladatkör ellátása pont ilyen, mert
nem igényel folyamatos munkavégzést. Amikor majd beindul a közmunkások
képzése például épületet és lakást javító és karbantartó vagy kertápoló
szakterületen, a felkészítés, a képzés megfelelő szakismerettel és
tapasztalattal rendelkező nyugdíjasok bevonásával lesz megoldható.
A
gazdaságszervezés is igen jelentős számú időszakos munkavégzést, adott
feladatok elvégzését igénylő tevékenység, ahol a szakmai felkészültség
mellett szükség van emberismeretre, élettapasztalatra, problémamegoldó
képességre, szervezési készségre, így ezen a területen is jelentős
számú nyugdíjasra lehet szükség.
A magyar nyugdíjasok
tudásukkal, tapasztalatukkal, kreativitásukkal, problémamegoldó
képességükkel hatalmas érékteremtő erőt és képességet jelentenek,
amellyel nem élni, nem gazdálkodni több mint hiba. A politika dolga,
hogy a nyugdíjast ne csupán tehernek lássa, hanem értékteremtő erőnek
és gazdálkodjon ezzel az emberi erőforrással.
Sokan kudarcként
élik meg, amiről
a kormány azt állítja, hogy jobban teljesítünk. Azt gondolják, hogy itt
mindenkinek jobban megy, csak ők nem képesek változtatni az életükön,
mert nekik semmi nem sikerül. Nap mint nap keserűen fekszenek és
kelnek, szinte feleslegesnek érzik magukat, akik alkalmatlanok arra,
hogy a kormányzati propaganda által sulykolt siker részesei legyenek.
Nincs
aki elmondja nekik, hogy nem a csalódott és elkeseredett emberek
hibája, hogy nem találják a lehetőségeket, mert a helyzet az, hogy
valójában kevesek számára áll nyitva a lehetőségek ajtaja és sokan
vannak, akiket az ígéret ellenére ott hagytak az út szélén. Vannak akik
az akarat, az igyekvő szándék hiánya miatt kerültek vesztes pozícióba,
ám a többség azért, mert nincs kapaszkodó, nincs megragadható esély a
számukra. Esetükben a fő kérdés nem az, hogy miként érvényesüljenek,
hanem az, hogy képesek legyenek kifizetni a számláikat, elő tudják
teremteni a napi megélhetésre valót. A tenni akarás és a tehetetlenség
együttléte miatti szorongásos állapot tükröződését látják a külföldiek
rajtunk. Külföldi újságokban újra és újra felbukkanó téma a magyarok
pesszimizmusa.
A magyar emberek új lehetőségeket felmutató és a
sorsukat érezhetően javító változásokat akarnak. A pénzügyi
stabilizáció, az egyensúlyteremtés következménye, hogy az ország
helyzete javult, ugyanakkor sok magyar ember élethelyzete rosszabb
lett.
Amikor a bizakodás helyett a kilátástalanság lesz úrrá
az egyéni sorsok jövőbeni alakulását illetően, amikor százezrek hagyják
el az országot egy jobb élet reményében, vagy csupán önmaguk, családjuk
számára a megélhetés, a boldogulás kedvezőbb feltételeit külföldön
keresve, akkor a politika sem maradhat tétlen.
A politika
feladata, mi több, kötelessége, hogy a rendelkezésre álló források
elosztásakor olyan sorrendet állítson fel, ami az ország érdekei után a
nép érdekeit érvényesíti. Az ország pénzügyi stabilizációja nyilvánvaló
prioritás. Ám ezt követően, amikor jelentősen növekednek a költségvetés
bevételei, amikor uniós támogatás formájában temérdek pénz ömlik az
országba, akkor a népet, a társadalmat az elosztás kedvezményezetti
sorrendjének végére tenni, több mint méltánytalan, erős bírálatot
érdemlő döntés.
Amikor egy ország költségvetésének bevételei
olyan mértékben bővülnek, hogy megengedheti elegáns stadionok építését,
hosszan sorolható luxus beruházások finanszírozását, új múzeumok,
reprezentatív épületek építését, felújítását, a vajdasági magyarok
helyzetének támogatását 50 milliárd forinttal, százmilliárdokért
tulajdonrészek vásárlását és számos e körben említhető, de a
felsorolásból kihagyott, tíz- és százmilliárdokat kitevő kiadást, akkor
ugyancsak jogos a kérdés, hogy miért nem a nép, miért nem a rászorultak
széles köre az a kedvezményezett, aki a stadionok építését, a
luxusberuházások finanszírozását megelőzve részesedhet a költségvetés
plusz bevételeiből?
Az emberek bizalmának elnyeréséhez a
politika a vezetők irritálóan magas fizetését 2 millió forintra
csökkentette, majd pár év múlva 2 millió forintról 5 millió forintra
növelte, akkor, amikor az egész életét keményen végig dolgozó kórházi
ápolónő 70 ezer forintos nyugdíját csupán 1,6 %-al vagyis
1120
forinttal emelte.
Amikor áldozatvállalásra volt szükség, a
magyar emberek támogatását és megértését kérték. Akkor is amikor
46-féle új adóval, újabb és újabb megszorításokkal csökkentették az
amúgy is csekély jövedelmüket, azt ígérve, hogy eljön az idő, amikor
mindent visszaadnak, amikor már nem elvesznek, hanem adnak. Már a
stadionok építésekor, már az újabb és újabb luxusberuházások
finanszírozásakor jogos lett volna a kérdés, hogy nincs már itt az
ígért idő?
Most viszont vitathatatlanul és cáfolhatatlanul
eljött az idő, amikor az ígéretek beváltásához minden feltétel adott,
amikor a költségvetés bevétele 550 milliárd forint nem várt plusz
adóbevétellel nőtt, olyan 550 milliárd forintos plusz bevétellel, ami
nem egyszeri tétel, hanem a jövőben ismétlődően rendelkezésre áll,
tehát a nyugdíjak emelése, az egészségügy rendbe tétele és az
egészségügyi dolgozók régóta halasztott béremelése is megoldható
belőle. A híradásokból megtudhattuk, hogy 2015-ben a magyar gazdaság a
vártnál jobban teljesített, főként az ekáernek és az online kasszáknak
köszönhetően előzetes adatok szerint 550 milliárd forinttal nagyobb
lett a költségvetés bevétele a tervezettnél.
Ez olyan plusz
bevétel, amire a jövőben is számíthatunk, így megvan a fedezet az
ígéretek teljesítésére, arra, hogy már nem elvesznek, hanem adnak, sőt
mindent visszaadnak. Első körben a nyugdíjak és járadékok havi 10 ezer
forinttal történő szociális emelése, az egészségügy pénzügyi
stabilizálása és az orvosok bérének 700 ezer forint feletti tartományba
történő emelése, az ápolók 250 ezer forintos átlagbérének biztosítása
lenne a legsürgetőbb tennivaló. Az orvosok és ápolók bérének emelése
megállíthatná az orvosok és ápolók elvándorlását, mi több, ilyen bérek
mellett egyre több orvos és ápoló jönne haza, magukkal hozva a
külföldön szerzett tudást, tapasztalatot, a minőségi ellátás szakmai
kultúráját.
A nyugdíjak emelését elsőként említve, a havi 10
ezer forintos szociális emelés inkább csak gyorssegély mint rendezés
lenne. A politika részéről jelentéktelennek ítélt tény, hogy a
nyugdíjak és az alacsony jövedelmek az árak emelkedése miatt
folyamatosan veszítettek értékükből. Magyarországon 2014-ben
92
ezer ember kapott 50 ezer forintnál kevesebb havi nyugdíjat és több
mint 1 millió ember, pontosan 1.227.098 ember kapott 50-100 ezer forint
közötti nyugdíjat havonta. Nem kevés az olyan idős nyugdíjasok száma,
akiknek a rezsi mellett havonta a gyógyszerük kiváltására is 20-30 ezer
forintot kell fizetni, a maradékból pedig megélni. A nyugdíjak
értékvesztésének kompenzálása többszöri szociális emeléssel lenne
megoldható, amikor a havi 50 ezer forintos kis nyugdíj is ugyanakkora
emeléssel növekedne mint a 300 ezer forintos nyugdíj.
Magyarországon
2015 év végi adat szerint 2,176 millió fő kapott nyugdíjat, a
járadékban részesülőkkel együtt 2,672 millió fő az, akinek számára
juttatandó havi 10 ezer forint - ami évi 120 ezer forint szociális
emelés - a költségvetés számára 320, 64 milliárd forint éves
többlet kiadást jelentene. Ezt a költségvetés 550 milliárdos többlet
bevételéből levonva még mindig marad 230 milliárd forint, amiből bőven
rendezhető lenne az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók bérének
előbbiekben említettek szerinti szintre történő emelése, de még arra is
maradna bőven pénz, hogy a tűzoltók, mentősök, bölcsődei, óvodai
dolgozók is hasonlóan havi 10 ezer forintos szociális béremelésben
részesüljenek, sőt, még a közmunkások bérét is lehetne emelni legalább
havi 5 ezer forinttal.
A politika és a nép találkozására
lehetőséget adó fórumokon, így az országgyűlési képviselők lakossági
fórumain az elkeseredés és kétségbeesés hangján elhangzott panaszok
alapján is nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom megélhetési gondokkal
küzdő része már nem csupán ígéreteket, hanem azonnali intézkedéseket
vár a politikától. Ma már több millió magyar ember élethelyzetére a
szegénység jelenti a legmegfelelőbb kifejezést. Sok esetben, főként
vidéken, a nyugdíj az a biztos forrás, ami nem csupán a nyugdíjas
számára, hanem a vele egy háztartásban vagy akár külön élő
hozzátartozóknak is a napi élelem, a napi megélhetés szűkös fedezetét
jelenti.
A
magyar nyugdíjasok jelentős része nagyon szűkösen él, egy részük szinte
nyomorog, és ez nem csupán a politika, de a társadalom lelkiismerete
számára is rendezendő kérdést jelent. A magyar nyugdíjasok helyzete az
európai nyugdíjasok helyzetéhez viszonyítva is rossznak mondható.
A
politika részéről számtalanszor hallhattuk, hogy örülhetünk, mert a
kormány megmentette Magyarországot attól, hogy Görögország helyzetébe
kerüljön. A magyar nyugdíjasok kimondottan szeretnének a görög
nyugdíjasok helyzetébe kerülni, ott ugyanis az átlagnyugdíj 800 euró
ami 250 ezer forintnak felel meg. Ez a magyar átlagnyugdíj több mint
kétszerese. Egyébként ez már a válság miatt csökkentett átlagnyugdíj,
amit 1200 euróról - kb. 380 ezer forint - csökkentettek 800 euróra. Ami
még nagyobb különbséget jelent, hogy Görögországban a legkisebb nyugdíj
összege 500 euró, forintra átszámolva 160 ezer forint, míg
Magyarországon a legkisebb nyugdíj összege 26 ezer forint. Miért tudnak
a csődről csődre bukdácsoló Görögországban a magyar átlagnyugdíj több
mint kétszeresét kitevő átlagnyugdíjat fizetni és miért lehet a
legkisebb görög nyugdíj 160 ezer forintnak megfelelő 500 euró? Azért
mert Görögországnak még ebben az állapotban is 70 %-al nagyobb az egy
főre jutó GDP-je, gazdasági teljesítménye mint Magyarországnak.
Magyarország évi 2 %-os folyamatos gazdasági növekedéssel nagyjából
harminc év múlva tudná elérni Görögország jelenlegi gazdasági
teljesítményét, a mostani egy főre jutó görög GDP-t.
A
magyar nép helyzetének javítása nem csupán a
gazdasági növekedést eredményező gazdaságpolitikától, hanem a
rászorulók élethelyzetén javító elosztási politikától is függ. A magyar
nép vállalta az áldozatot, amikor viszont beérett a gyümölcs, amikor
már adni is lehet, akkor a magyar nép, főként a rászorulók sokasága
várja ígért jussát, részét a közösből, a közöst gyarapító többletből.
Eljött az idő amikor adni lehet, hát adni kell.
A
szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom
magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi
oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.
Az
így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.