Baranyai József 

 

B-modell

  


MAGYAR NYUGDÍJASOK


A magyar nyugdíjasok jóval többet érnek annál, hogy csupán költségvetési tételt jelentsenek a politika számára.  A magyar nyugdíjasok tudása, kreativitása, tapasztalata olyan értékteremtő erőt képvisel, amire szüksége van a magyar gazdaságnak.

A magyar nyugdíjasok közül sokan aktív részesei lehetnének a magyar jövő alakításának, kreativitásukkal, szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal közreműködhetnének az innovációban, oktatásban és gazdaságszervezésben. A magyar nyugdíjasok számára a foglalkoztatás tekintetében sértő és bántó az a szemlélet, hogy kemény szabályozással távol kell tartani őket, mert  elveszik a munkát az aktív korúak elől. Ők sokkal inkább jelentik azt a hiányzó láncszemet, azt szükséges pluszt, ami nélkül nem lehet dinamikus gazdaságfejlesztést csinálni.

Magyarország az innováció vonatkozásában nem valószínű, hogy nagy eredményt ér el új termékek létrehozásában, de átütő siker várható az alkalmazás területén létrejövő új műszaki megoldások vonatkozásában és ebben a nyugdíjas műszakiaké lehet a vezető szerep. A magyar nyugdíjas műszakiak valószínűen  nem fognak új napelemeket kitalálni, de sok új alkalmazást, új műszaki megoldást,  új és már meglévő megoldásokat összeszervező rendszert alkothatnak, amelyek a napenergia segítségével vizet szivattyúznak a talajból az öntözéshez, állattartó telepeket hűtenek vagy fűtenek. Több ezer új megoldás születhet a nap és szél segítségével előállítható energia helyi hasznosítására, akár garázsok, raktárak, épületek fűtésére, hűtésére. A magyar nyugdíjasok részvételével valószínűen kiemelkedő jelentőségű innovációk jönnének létre a légáramlásból nyerhető hatékony energiatermelésre is,  így például új típusú huzatgenerátorok.

Magyarországon sok olyan nyugdíjas mérnök, technikus, szakember van aki még rendelkezik azzal a tudással, ami ilyen műszaki megoldások létrehozáshoz szükséges. Ők még abban a korban szerezték tudásukat, jártasságukat, amikor a készülékek javításában nem blokkok és részegységek cseréje jelentette a megoldást. Ők még tudják, hogyan lehet sufnikban, garázsokban összehozni meghökkentően új és hatékony műszaki megoldásokat, például olyan megoldásokat, amelyek korrigálhatják a klímaváltozás helyi hatásait és számos új alkalmazást jelenthetnek a szél és a napenergia hasznosítására, alkalmazására.

Ez a folyamat felgyorsítható és kiteljesíthető lenne, ha az állam minden évben pályázatot írna ki ilyen műszaki alkotásokra, ha erre is lehetne pályázati támogatást nyerni, nem csupán kutyakozmetikára, falusi kocsmák felújítására, vagy traktorok vásárlására. Még jobban pezsdítené a folyamatot, ha lenne az ilyen jellegű innovációnak információs háttere, állami forrásból működtetett weboldala.

Amikor  a vidék foglalkoztatásában a mennyiségi és minőségi ugrás a cél, akkor ennek szervezési és technikai feltételei mellett az oktatást, a felkészítést végző személyi háttér biztosítását is meg kell oldani, ami elképzelhetetlen jelentős számú nyugdíjas szakember foglalkoztatása nélkül. A nyugdíjasok azok, akik számára nem csupán megfelel, de előnyös az időszakos munkavégzés, mivel az oktatást, felkészítést végző feladatkör ellátása pont ilyen, mert nem igényel folyamatos munkavégzést. Amikor majd beindul a közmunkások képzése például épületet és lakást javító és karbantartó vagy kertápoló szakterületen, a felkészítés, a képzés megfelelő szakismerettel és tapasztalattal rendelkező nyugdíjasok bevonásával lesz megoldható.

A gazdaságszervezés is igen jelentős számú időszakos munkavégzést, adott feladatok elvégzését igénylő tevékenység, ahol a szakmai felkészültség mellett szükség van emberismeretre, élettapasztalatra, problémamegoldó képességre, szervezési készségre, így ezen a területen is jelentős számú nyugdíjasra lehet szükség.

A magyar nyugdíjasok tudásukkal, tapasztalatukkal, kreativitásukkal, problémamegoldó képességükkel hatalmas érékteremtő erőt és képességet jelentenek, amellyel nem élni, nem gazdálkodni több mint hiba. A politika dolga, hogy a nyugdíjast ne csupán tehernek lássa, hanem értékteremtő erőnek és gazdálkodjon ezzel az emberi erőforrással.




Foglalkoztatás 3

_____________________________________________________________________________


ELOSZTÁS ÉS POLITIKA


Sokan kudarcként élik meg, amiről a kormány azt állítja, hogy jobban teljesítünk. Azt gondolják, hogy itt mindenkinek jobban megy, csak ők nem képesek változtatni az életükön, mert nekik semmi nem sikerül. Nap mint nap keserűen fekszenek és kelnek, szinte feleslegesnek érzik magukat, akik alkalmatlanok arra, hogy a kormányzati propaganda által sulykolt siker részesei legyenek.

Nincs aki elmondja nekik, hogy nem a csalódott és elkeseredett emberek hibája, hogy nem találják a lehetőségeket, mert a helyzet az, hogy valójában kevesek számára áll nyitva a lehetőségek ajtaja és sokan vannak, akiket az ígéret ellenére ott hagytak az út szélén. Vannak akik az akarat, az igyekvő szándék hiánya miatt kerültek vesztes pozícióba, ám a többség azért, mert nincs kapaszkodó, nincs megragadható esély a számukra. Esetükben a fő kérdés nem az, hogy miként érvényesüljenek, hanem az, hogy képesek legyenek kifizetni a számláikat, elő tudják teremteni a napi megélhetésre valót. A tenni akarás és a tehetetlenség együttléte miatti szorongásos állapot tükröződését látják a külföldiek rajtunk. Külföldi újságokban újra és újra felbukkanó téma a magyarok pesszimizmusa.

A magyar emberek új lehetőségeket felmutató és a sorsukat érezhetően javító változásokat akarnak. A pénzügyi stabilizáció, az egyensúlyteremtés következménye, hogy az ország helyzete javult, ugyanakkor sok magyar ember élethelyzete rosszabb lett.

Amikor a bizakodás helyett a kilátástalanság lesz úrrá az egyéni sorsok jövőbeni alakulását illetően, amikor százezrek hagyják el az országot egy jobb élet reményében, vagy csupán önmaguk, családjuk számára a megélhetés, a boldogulás kedvezőbb feltételeit külföldön keresve, akkor a politika sem maradhat tétlen.

A politika feladata, mi több, kötelessége, hogy a rendelkezésre álló források elosztásakor olyan sorrendet állítson fel, ami az ország érdekei után a nép érdekeit érvényesíti. Az ország pénzügyi stabilizációja nyilvánvaló prioritás. Ám ezt követően, amikor jelentősen növekednek a költségvetés bevételei, amikor uniós támogatás formájában temérdek pénz ömlik az országba, akkor a népet, a társadalmat az elosztás kedvezményezetti sorrendjének végére tenni, több mint méltánytalan, erős bírálatot érdemlő döntés.

Amikor egy ország költségvetésének bevételei olyan mértékben bővülnek, hogy megengedheti elegáns stadionok építését, hosszan sorolható luxus beruházások finanszírozását, új múzeumok, reprezentatív épületek építését, felújítását, a vajdasági magyarok helyzetének támogatását 50 milliárd forinttal, százmilliárdokért tulajdonrészek vásárlását és számos e körben említhető, de a felsorolásból kihagyott, tíz- és százmilliárdokat kitevő kiadást, akkor ugyancsak jogos a kérdés, hogy miért nem a nép, miért nem a rászorultak széles köre az a kedvezményezett, aki a stadionok építését, a luxusberuházások finanszírozását megelőzve részesedhet a költségvetés plusz bevételeiből?

Az emberek bizalmának elnyeréséhez a politika a vezetők irritálóan magas fizetését 2 millió forintra csökkentette, majd pár év múlva 2 millió forintról 5 millió forintra növelte, akkor, amikor az egész életét keményen végig dolgozó kórházi ápolónő  70 ezer forintos nyugdíját csupán 1,6 %-al vagyis 1120 forinttal emelte.

Amikor áldozatvállalásra volt szükség, a magyar emberek támogatását és megértését kérték. Akkor is amikor 46-féle új adóval, újabb és újabb megszorításokkal csökkentették az amúgy is csekély jövedelmüket, azt ígérve, hogy eljön az idő, amikor mindent visszaadnak, amikor már nem elvesznek, hanem adnak. Már a stadionok építésekor, már az újabb és újabb luxusberuházások finanszírozásakor jogos lett volna a kérdés, hogy nincs már itt az ígért idő?

Most viszont vitathatatlanul és cáfolhatatlanul eljött az idő, amikor az ígéretek beváltásához minden feltétel adott, amikor a költségvetés bevétele 550 milliárd forint nem várt plusz adóbevétellel nőtt, olyan 550 milliárd forintos plusz bevétellel, ami nem egyszeri tétel, hanem a jövőben ismétlődően rendelkezésre áll, tehát a nyugdíjak emelése, az egészségügy rendbe tétele és az egészségügyi dolgozók régóta halasztott béremelése is megoldható belőle. A híradásokból megtudhattuk, hogy 2015-ben a magyar gazdaság a vártnál jobban teljesített, főként az ekáernek és az online kasszáknak köszönhetően előzetes adatok szerint 550 milliárd forinttal nagyobb lett a költségvetés bevétele a tervezettnél.

Ez olyan plusz bevétel, amire a jövőben is számíthatunk, így megvan a fedezet az ígéretek teljesítésére, arra, hogy már nem elvesznek, hanem adnak, sőt mindent visszaadnak. Első körben a nyugdíjak és járadékok havi 10 ezer forinttal történő szociális emelése, az egészségügy pénzügyi stabilizálása és az orvosok bérének 700 ezer forint feletti tartományba történő emelése, az ápolók 250 ezer forintos átlagbérének biztosítása lenne a legsürgetőbb tennivaló. Az orvosok és ápolók bérének emelése megállíthatná az orvosok és ápolók elvándorlását, mi több, ilyen bérek mellett egyre több orvos és ápoló jönne haza, magukkal hozva a külföldön szerzett tudást, tapasztalatot, a minőségi ellátás szakmai kultúráját.

A nyugdíjak emelését elsőként említve, a havi 10 ezer forintos szociális emelés inkább csak gyorssegély mint rendezés lenne. A politika részéről jelentéktelennek ítélt tény, hogy a nyugdíjak és az alacsony jövedelmek az árak emelkedése miatt folyamatosan veszítettek értékükből. Magyarországon 2014-ben  92 ezer ember kapott 50 ezer forintnál kevesebb havi nyugdíjat és több mint 1 millió ember, pontosan 1.227.098 ember kapott 50-100 ezer forint közötti nyugdíjat havonta. Nem kevés az olyan idős nyugdíjasok száma, akiknek a rezsi mellett havonta a gyógyszerük kiváltására is 20-30 ezer forintot kell fizetni, a maradékból pedig megélni. A nyugdíjak értékvesztésének kompenzálása többszöri szociális emeléssel lenne megoldható, amikor a havi 50 ezer forintos kis nyugdíj is ugyanakkora emeléssel növekedne mint a 300 ezer forintos nyugdíj.

Magyarországon 2015 év végi adat szerint 2,176  millió fő kapott nyugdíjat, a járadékban részesülőkkel együtt 2,672 millió fő az, akinek számára juttatandó havi 10 ezer forint - ami évi 120 ezer forint szociális emelés - a költségvetés számára  320, 64 milliárd forint éves többlet kiadást jelentene. Ezt a költségvetés 550 milliárdos többlet bevételéből levonva még mindig marad 230 milliárd forint, amiből bőven rendezhető lenne az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók bérének előbbiekben említettek szerinti szintre történő emelése, de még arra is maradna bőven pénz, hogy a tűzoltók, mentősök, bölcsődei, óvodai dolgozók is hasonlóan havi 10 ezer forintos szociális béremelésben részesüljenek, sőt, még a közmunkások bérét is lehetne emelni legalább havi 5 ezer forinttal.

A politika és a nép találkozására lehetőséget adó fórumokon, így az országgyűlési képviselők lakossági fórumain az elkeseredés és kétségbeesés hangján elhangzott panaszok alapján is nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalom megélhetési gondokkal küzdő része már nem csupán ígéreteket, hanem azonnali intézkedéseket vár a politikától. Ma már több millió magyar ember élethelyzetére a szegénység jelenti a legmegfelelőbb kifejezést. Sok esetben, főként vidéken, a nyugdíj az a biztos forrás, ami nem csupán a nyugdíjas számára, hanem a vele egy háztartásban vagy akár külön élő hozzátartozóknak is a napi élelem, a napi megélhetés szűkös fedezetét jelenti.

A magyar nyugdíjasok jelentős része nagyon szűkösen él, egy részük szinte nyomorog, és ez nem csupán a politika, de a társadalom lelkiismerete számára is rendezendő kérdést jelent. A magyar nyugdíjasok helyzete az európai nyugdíjasok helyzetéhez viszonyítva is rossznak mondható.

A politika részéről számtalanszor hallhattuk, hogy örülhetünk, mert a kormány megmentette Magyarországot attól, hogy Görögország helyzetébe kerüljön. A magyar nyugdíjasok kimondottan szeretnének a görög nyugdíjasok helyzetébe kerülni, ott ugyanis az átlagnyugdíj 800 euró ami 250 ezer forintnak felel meg. Ez a magyar átlagnyugdíj több mint kétszerese. Egyébként ez már a válság miatt csökkentett átlagnyugdíj, amit 1200 euróról - kb. 380 ezer forint - csökkentettek 800 euróra. Ami még nagyobb különbséget jelent, hogy Görögországban a legkisebb nyugdíj összege 500 euró, forintra átszámolva 160 ezer forint, míg Magyarországon a legkisebb nyugdíj összege 26 ezer forint. Miért tudnak a csődről csődre bukdácsoló Görögországban a magyar átlagnyugdíj több mint kétszeresét kitevő átlagnyugdíjat fizetni és miért lehet a legkisebb görög nyugdíj 160 ezer forintnak megfelelő 500 euró? Azért mert Görögországnak még ebben az állapotban is 70 %-al nagyobb az egy főre jutó GDP-je, gazdasági teljesítménye mint Magyarországnak. Magyarország évi 2 %-os folyamatos gazdasági növekedéssel nagyjából harminc év múlva tudná elérni Görögország jelenlegi gazdasági teljesítményét, a
mostani egy főre jutó görög GDP-t.

A magyar nép helyzetének javítása nem csupán a gazdasági növekedést eredményező gazdaságpolitikától, hanem a rászorulók élethelyzetén javító elosztási politikától is függ. A magyar nép vállalta az áldozatot, amikor viszont beérett a gyümölcs, amikor már adni is lehet, akkor a magyar nép, főként a rászorulók sokasága várja ígért jussát, részét a közösből, a közöst gyarapító többletből.  Eljött az idő amikor adni lehet, hát adni kell. 

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.